Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
A NŐI NEMISZERVEK BONCTANA. 231 szarvú szerv, hanem gömbalakú, amely a magzat kifejlődése helyéül szolgál. Megkülönböztette a méhszáját, a méhnyakat, a méhtestet és a méhüreget, amely vastag nyálkahártyával van bélelve. Tudta azt, hogy a méh izomrostokból van ösz- szetéve s azonkívül ereket tartalmaz. Ismerte a méh szalagait, amelyekről megjegyezte, hogy gyulladás esetén megrövidülnek és a méhet elhúzzák rendes helyzetéből. A petefészek rendeltetését ismerte és tudta, hogy a petefészekben hólyagocskák képződnek, amelyek megfelelnek a here ondójának. Tudta azt, hogy ha a petefészektől megfosztják az állatot, úgy az hízásnak indúl. A petevezetőt, a pete fejlődését boncolásokból ismerte. Galenos kortársa volt Soranosnak (sz. Kr. u. 131-ben.) Csodálatos tehetséggel és emlékezettel volt megáldva. Fontos megfigyeléseket, önálló kutatásokat végzett a bonctan és élettan terén. Bár nagyszámú, hatalmas munkájában a nőgyógyászainak csak kis részt szentelt, mégis oly fontos megállapításokat tett, hogy azok a szülészetre és nőgyógyászatra nagy kihatással voltak. Az anatómiát a női nemiszervek szempontjából is precizitással dolgozta ki. A méh boncolásánál nem elégedett meg annak részei leírásával, hanem szöveti szerkezetét is kutatta, megállapította, hogy a méh különböző irányban futó rostokból elsősorban izomrostokból áll, melyek közül a külső réteg idegekben, a középső izomrostban gazdag, a belső réteg nagyszámú véreret tartalmaz. Tudta azt, hogy erei a terhesség alatt kitágulnak, hogy táplálhassák úgy a szervet, mint a magzatot. Hangsúlyozta, hogy az anyaméh összeköttetésben áll az emlőkkel az erek útján. A méhszáj környékén nagyobb számban talált idegrostokat, mint a méh egyéb helyén. Az ahhoz vezető idegek az ágyéktájról erednek és nemcsak a méhet látják el, hanem az egész medenceüreget. A petefészket úgy fogta fel, mint a női herét, (ismerte már a mellékheréket is). Tudta, hogy az emlők mirigyszövetből állanak, melyeknek anyaga ugyanolyan, mint a férfi emlőé; a különbséget a női szervezet „hidegebb volta“ okozza. Hirdette .hogy a petefészek az a szerv, amely a nőt valóban nővé teszi. Azt hitte, hogy belőle különböző erők jutnak a szervezetbe, melyek hatására alakul ki a női jelleg. Galenos a természetben a szükségszerűség elvét látta megnyilvánulni. Pl. azt tartotta, hogy a nő teste azért kevésbbé szőrös, mint a férfié, mivel otthonában élve, kevésbbé van kitéve az időjárás viszon- tagságainak és így kevésbbé van szüksége védelemre (szőrzetre). Megemlítette, hogy a nők soha nem kopaszodnak, de azt már az anyagcserével és a nők hűvösebb természetével magyarázta. — A hüvely anatómiáját először Soranos írta le, a deflora- ció jelenségeivel együtt. Soranos szerint a méh és a gyomor között szimpátián alapuló, Galenos szerint az erekkel összefüggő nexus áll fenn, amiben keresendő a terhességi hányás oka. Galenos a csontos medencét is pontosabban ismertette, mint elődei, sőt felismerte a medence gyűrű jelentőségét, de még azt hitte róla, hogy a symphysis táján tágulni képes. Ruphos, tudta, Galenos. A méh. A petefészek. A medence
