Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
A RÓMAI NÖ ERKÖLCSE. 229 tartozott felelősséggel, aki tőle el is válhatott emiatt. Az orvosok, bábák, kuruzslók kiterjedten űzték a magzatelhajtást. Olyan tekintélyes személyiség, mint Galenos pl. azt írja egy gyanús kataplazmáról, melynek ő adta meg a receptjét, hogy az ,,a terhes nő minden ártalma és veszélye nélkül öli meg a magzatot.“ A bűnös vetélés általános jelenség volt Rómában, mégis Juvenalis szerint a gazdagok végeztették elsősorban. Okára Ovidius mutatott rá, amikor azt mondja, hogy „sok nő alakját félti a terhességtől, termetét igyekszik megóvni az abortus által, pe- dig gyakran magát is elpusztitja, ki megöli magzatát.“ Caesar szemére veti a nőknek, hogy többet törődnek kutyáikkal és majmaikkal, mint a gyermekeikkel. Tacitus azzal magyarázza azt, hogy Rómának kevés kiváló fia van, hogy az anyák nem törődnek gyermekeikkel. Az elterjedt magzatelhajtásnál is rémesebb volt a gyermekgyilkosság, aminek elterjedt voltát Laurus iratai- ' ból ismerjük meg, aki elbeszéli, hogy Rómában reggelenként az utcákon, a házak küszöbén találni az újszülött hullákat. Tertul- lianus Apologetikájában kétségbeesve teszi fel a kérdést: „Ha ettől a néptől, mely szomjazik a keresztények vére után, megkérdezném, hogy hány mentes attól, hogy gyermekét születés pillanatában megölte? Mit tudna felelni lelkiismerettel?“ Talán a gyermekszám ily irányú szabályozása a megszületett magzat meg- öletésével kevésbé volt veszélyes az anyákra, mint az abortus! Rómában a nők erkölcse a századok folyamán igen alacsonyra süllyedt. Juvenalis és Martialis idejében ki volt már alakulva az asszonyi kötelességekről megfeledkező, zűlött életmódot folytató női tipus. Martialis epigrammái szerint egyik Marellánál fel lehetett ismerni a gyermekeknél az arcvonásait a mór szakácsnak, a laposorrú athletának, a mélyenülő szemű péknek, a csúcsos fejű kre- tin-nek, a néger fuvolásnak, a vöröshajú titkárnak, és a férj filigram csontú kedvencének . . . De ennyi gyermek egy nőnél kivétel volt. Az egyke és a gyermektelenség jött divatba. Livius szerint Krisztus előtt 349-ben (tehát a latin törzsek és Délitália meghódítása előtt) Róma 420.000 főnyi jól felfegyverzett embert állíthatott katonasorba, mely szám Polybios szerint a pun háborúk idején még emelkedett. Azután rohamosan csökkent a születési 186. ábra. Pannóniái asszony a római uralom idejéből. (A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött dunaföldvári domborművön).
