Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya

A METODISTÁK ORVOSTUDOMÁNYA. REALIZMUS. 205 munkára.. E miatt helytelenül, compillatornak tüntetik fel. Szemére vetik hiszékeny voltát és „babonásságát“, mivel nem lé­tező csodálatos állatokról is megemlékezik, illetve az állatokat valószínűtlen tulajdonságokkal ruházza fel. Ez a beállítás hely­telenül vádolja, mivel korában mindenki hitt azokban. Munká­jában sokat foglalkozik orvosi kérdésekkel, melyek azonban érték nélküliek. Érdekesebb része benne az, hogy ajánlotta hályogműtétek előtt az „anagalis“ (Belladonna) növénynek a szembe való cseppentését, hogy általa a pupilla kitágúljon és ez­zel a hályog-kivonó műtét könnyebb legyen. Saját bevallása sze­rint művében azért foglalkozott gyógyítási kérdésekkel, mivel gyűlölte az orvosokat és remélte, hogy könyve révén polgártár­sait függetleníteni tudja az orvosoktól. Talán nem érdektelen an­nak megemlítése, hogy korában az volt a hiedelem, hogy a szív összefügg a balkéz negyedik újjával. (Digiti cordis). Ez az el­képzelés azon az alapon alakulhatott ki, hogy a szív saját erei­nek elmeszesedésekor fellépő fájdalom az „angina pectoris“ a balkarba, illetve kézbe sugárzik ki. A szív és a gyűrűs újj ezen képzelt összeköttetése révén fejlődött ki már a rómaiak idejében az a szokás, hogy a jegygyűrűt erre az újjra húzták, mely a szívvel van összeköttetésben. Scribonius a Kr. utáni első században udvari orvosa volt Claudiusnak, akit Britaniába is elkísért. Főleg belgyógyászati kérdésekkel foglalkozott s ezen belül is a terápia, a gyógy­szeradagolás érdekelte. Művei közül legértékesebb volt ,,a com- positione medicamentorum“ című könyve, amelyben betegségek szerint csoportosította és válogatta össze a jóhatású gyógysze­reket. Ezzel igen jól használható gyakorlati könyvet adott kézbe kora orvosainak. A gyógyszerek között szerepelt nála az ópium, ,,az elektronos hal,“ melyet fejfájás ellen is ajánlott, azonkívül igen sok csodaszer. Az utóbbiakkal előfutárja lett az orvostu­dományban a mágiának, amely csak a következő századokban mételyezte meg az orvostudományt. Thessalos (Nero idejében Rómában élő orvos), rámutatott arra, hogy az asklepiadesí tanok nem elegendők a betegség meg­ismerésére és gyógyítására. Ezeket a tanokat ő tovább építette. Különös érdeme az, hogy élesen elkülönítette a krónikus betegsé­geket az akutaktól.. Nézete szerint a kettő közötti különbség abban található meg. hogy az akut betegségek inkább általános tüneteket okoznak, amelyek mellett lényegesebb szövet elválto­zások nincsenek, illetve rövid időn belül nyomtalanul eltűn­nek. Ezzel szemben a krónikus betegségeknél a szövetek elváltozása van előtérben, amelyet kezelésekkel vagy nem, vagy csak kis mértékben tudunk befolyásolni, az általános tünetek pedig hiányoznak. Épen ezért különböző anyagcsere kúrákkal igyekszik a szervezetet áthangolni. Pl. böjtölésekkel, erős gyógy­szerekkel a szervezetet legyengíti, majd megfelelő előírásokkal erősíti, hogy újabb életviszonyok közé kerüljön. Tehát a diétá­nak és életmódnak generális megváltoztatásával, erős gyógysze­rek adagolásával akarta aktiválni a krónikus betegségeket, hogy Scribonius Largus. Thessalos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom