Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
HIPPOKRATES SZÜLÉSZETI TUDÁSA. 187 Az orvostudomány első nagy mestere Hippokrates szülészeti és nőgyógyászati kérdésekkel is foglalkozott. A szülészeti kérdésekkel kapcsolatos tudását az alábbiakban láthatjuk. A menstruációt a méh tulajdonságának tartotta, ami a pubertás előtt azért nem következik be, mivel akkor még túl szűkek a méhhez vezető erek. A menstruációs vér mennyiségét mérte és egy periódus alatt kb. félliternyinek tartotta. Jelentőségét abban látta, hogy a női szervezet e réven szabadul meg a fölösleges nedvességtől. A vérnek ondóval való keveredéséből jön létre az embrió. A terhesség tartamára nézve az volt a felfogása, hogy 280 napig tart, vagyis 9 hónapig, de a hét hónapos magzat is lehet életképes, mindenesetre inkább, mint a nyolchónapos. A magzat a köldökzsinóron át táplálkozik és lélegzik. Ismerte a terhesség alatti pana szokat, amelyeket a terhesség és a szervezet diszpozíció okának tartott. Nézete szerint a szülés megindulásának oka az, hogy a már kifejlődött magzat elegendő táplálékot a méhből felvenni nem tud, ezért igyekszik világra jönni. Úgy a szülés alatt, mint már a terhesség alatt is végzett belső vizsgálatokat a magzat fekvésének megállapítására. Normális fekvésnek a koponyatartást tekintette és a rendes szülést ágyon, illetve szülőszéken vezette le. A szülési szövődményekből ismerte a méhszáj tágulni nem akarását, a rendellenes fekvéseket az előesett végtagot. A rendellenes fekvésnél lehetőleg fej refordított és ha a szülés másként lehetetlen volt, úgy magzatdarabolást engedett meg, amikor a kést a mutatóúj j fedésével kellett a méhbe felvinni, nehogy azt megsértse. Nézete szerint öt szülés közül, három nehéz szülésnek tekintendő. A visszamaradt lepényt kézzel távolította el. A gyermekágy alatt mérte a folyást, melyet naponta négy decinek tartott és amelyről az volt a nézete, hogy a terhesség alatt elmaradt menstruáció kipótolása. A puerperalis láz elkerülése céljából borogatást rendelt. A tejképződés szervének a csepleszt gondolta, (a chilust valószínűleg képződő tejnek tartotta), ahonnan a tej a terhes méh nyomására kerül az emlőbe. Azt hitte, hogy az egyik emlő elvesztése is halállal jár és a visszamaradó tej a tüdőkre, a szívre vagy az agyra megy. Nagy tudásának és megérzésének tulajdonítható, hogy műtétéinél és mindennemű beavatkozásánál nagy súlyt helyezett a tisztaságra, fontosnak tartotta a köröm és kéz tisztítását. Vagyis az akkori kor lehetőségeihez képest igyekezett a szülésnél a tisztaságot, a sterilitást megtartani. A nőgyógyászat terén tárgyalta a méh helyzetváltozásait, külön könyvet szentelt a méh megbetegedéseinek, a gyulladásoknak és a folyásnak. A sterilitás gyógyítására a méhszáját szondával tágította. 158. ábra. Hippokrates elképzelése a magzatnak mé- henbelüli elhelyező- déséről. (Rapcsányi után). Hippokrates.
