Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
188 AZ ALEXANDRIAI SZÜLÉSZET Aristoteles. Alexandriai iskola. Philalethes. Kleophanthos Erasistratos. Herophilos Aristotoles (szül. Kr. e. 384-ben) szerint a méh arra szolgál, hogy a magzatot kiviselje. A magzat nemét az határozza meg, hogy a méhnek jobb- vagy baloldalán helyezkedik-e el. Tudja azt, hogy a pete a méhben az amnion által vétetik körül, és ebben magzatvíz képződik. A lepény révén a magzat úgy táplálkozik az anya véréből, mint a növény a gyökerek útján. Pontos megfigyelései voltak a magzatnak méhen- beliili fejlődéséről, a chorion bolyhokról és a lepényről. A terhességi panaszok, mint hányás, émelygés, stb, oka szerinte az, hogy a menstruáció megszűntével összegyűl a szervezetben a vér és kiváltja a rossz közérzetet. A magzat helyes fekvésének a koponyafekvést tartja,mely nézete szerint úgy jönlétre,hogy a magzat feji része súlyosabb voltánál fogva lesüllyed a magzat- vízben, követve a gravitáció törvényét, a méh pedig a magzatot megtartja e helyzetben növekedése további folyamán. Aristoteles, ki nem orvos, hanem természettudós volt, a szülészeti kérdésekkel behatóan nem foglalkozott. (A konstitucióval kapcsolatban megemlítette, hogy a kövérség károsan hat a megtermékenyűlésre.) A politikai Görögország lehanyatlása után a görög szülészeti tudomány nem szűnt meg, hanem áttevődött Alexandria városába, melyet Nagy Sándor kiváló tudósok odahozatalával a világ szellemi központjává tett. Iskolája megfelelt a mai egyetemnek. Innen kerültek ki e kor legkiválóbb tudósai, akiknek szülészeti működését fent maradt írásaikból ismertük meg, bár nem teljesen, mivel oly kiváló nőgyógyászoknak művei vesztek el e korból, mint Philalethes, Kleophanthos stb., akiknek „értékes művére“ Soranos is hivatkozik. A fentmaradt emlékek alapján az alexandriai szülészeti tudományt az alábbiakban ismerhetjük meg. Erasistratos (szül. Kr. e. 310-ben) átdolgozta az anatómiát. Éles megfigyeléseket tett az élettanban, s ezek alapján az orvos- tudományban a spekuláció helyébe az anatómia és élettani tapasztalatokat helyezte. A szülészetben Hippokrates tanait követte, de azt tovább fejlesztette. Ismerte az időelőtti lepényleválást. Tudta, hogy a magas vagy férfias alkatú nők nehezen szülnek. Herophilos (született 300-ban) főleg a szülészettel és nőgyógyászattal foglalkozott. Pontos leírást adott a petefészekről, melyről azt tartotta, hogy teljesen egyenértékű a herével. Említést tett a petevezetőről is. Az ondó nézete szerint a vérből származik, „mivel a here tubulusainak színe vörös, ahonnan az ondó eredetét veszi és csak a külső járatok fehérek, amelyek a már kialakult ondót tartalmazzák.“ Ismeri a burok korai megrepedésének, illetve meg nem repedésének hatását, a méhszáj tágúlni nem akarását, a fájásgyengeséget, a vérzéseket, a méh tágulását, a magzat méhenbelüli elhalását, a szülést megnehezítő magzati deformitásokat, daganatokat. A szülési komplikációk közül a harántfekvést tartja a legsúlyosabbnak. A helyzetnek megfelelőleg fordítást, kihúzást, magzatdarabolást végez. A női betegségek közül ismeri a daga-
