Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A japánok orvostudománya

124 A JAPÁN ORVOSKÉPZÉS. Orvos­képzés. Jasuyori Tamba. meghódításával szorosabb viszonyba került a kínai orvostudo­mánnyal. Jofuku és Tsing kínai orvosok érdeme a legnagyobb, hogy a kínai orvostudományt Japánba bevezették. Az ezután kö­vetkező századokban a koreai-kínai kultúrával az orvostudomány és buddhizmus is hamarosan elterjedt Japánban, sőt számos ja­pán orvos ment Kínába tanulmányozásukra. A legrégibb időben — a japánoknál is, mint más népeknél — a papok voltak az orvosok. Az orvostudományt az egyházi tanokkal sajátították el, úgy mint a közép-korban szerzete­seink. Mellettük csak elvétve akadtak civil orvosok, akiknek ki­képzése a Kr. u. 600-as években vette kezdetét, amikor Sinho császár megbízta a kiváló pap-orvost: Kwan-Roku-t, hogy né­hány kiválasztott ifjút képezzen ki orvossá. Ezek közül a tanít­ványok közül a két legkiválóbbat: Fuku-Int és E-Nidsit Kínába is kiküldte, hogy továbbképezzék magukat. A mindjobban fellendülő orvostudomány tanítására, orvosi főiskolát állítottak fel, ahová a Kr. u. 702-ben kiadott rendelet szerint csak az V. rangfokozattól felfelé levő kasztokból vettek fel tanítványokat. Az orvosi főiskolát (melyet Dai-gaku-nak neveztek) ép úgy kellett hallgatni, mint ma az egyetemet. Öt fő tárgyat tanítot­tak és pedig: I. Orvostant: belgyógyászatot--------—-----------7 kurzusban s ebészetet és daganattant--------5 kurzusban f ül. szem, száj és fog orvoslást 4 kurzusban gyermekgyógyászatot — — -— 5 kurzusban II. Akupunktúrát és moxát-------------------------4 kurzusban III. Másságét töréseket------------------------- 3 kurzusban IV. Gyógyszertant---------------------------------------3 kurzusban V . Eskümintákat---------------------------------------3 kurzusban A tanulás ideje alatt minden tárgyból minden hónapban kellett kollokválni, évente a ,,dékán“ előtt vizsgát tenni, végül a „miniszter“ előtt a záró szigorlatot letenni. A felszabadult jelölt az „ishi“ (orvos) nevet nyerte el és megkezdhette az illető hatóság engedélyével a gyakorlatot. A főiskola mellett több orvosi iskola volt a régi Japánban, melyeket Koku—gaku-nak neveztek. Ezekben az iskolákban má­sodrendű orvosokat képeztek ki, inkább a vidék számára, sőt évente körülbelül 30 nőt is felvettek, akiket a szülészetre és a sebészetre tanítottak. Japán aránylag magas orvosi kultúrájára vall, hogy a nagyobb városokban nyilvános kórházaik voltak, ahol többnyire paporvosok működtek. A híres Kan-jin kínai or­vos hazájának orvostudományából a legjobbat igyekezett elter­jeszteni Japánban s ezen működésével nagy szolgálatot tett a ja­pán orvostudománynak. A legrégibb japán orvosi könyv az „Ishinho“ 982-ből maradt fent. E könyv már az orvostudomány különböző szakmáival is

Next

/
Oldalképek
Tartalom