Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az indusok orvostudománya
Terhesség. ilyenkor az erős vérzés kimosná az ondót, illetve az ilyen időben fogamzott magzatok torzan, vagy holtan jönnének a világra. A három nap elteltével vérzés esetén is meg volt engedve a házastársi érintkezés, sőt a Mahabharata értelmében ez időben egyenesen kötelességévé volt téve. Az indusok a menstruáció utolsó napjait és az azt követő napokat ,,ritu“ névvel nevezték el és azt tartották, hogy ebben az időben a legnagyobb az ingerlékenység és legalkalmasabb az időpont a coitusra. A menstruációnak terhesség alatti elmaradását azzal magyarázták, hogy a magzat elzárja a vér útját. A visszamaradt vér részben a lepénybe, részben az emlőkbe húzódik és azokat megduzzasztja. A hindu társadalomban csak a férfi számított. Érthető, hogy a szülők fiúgyermekre törekedtek. Ennek elérésére a születendő gyermek nemének irányítására sehol sem törődtek annyira, mint Indiában. Azt tartották, hogy ha az ondó jut túlsúlyba, fiú születik, ha a menstruációs vér; leány jön a világra. Ennek befolyásolására végeztek igen sok vallásos ceremóniát. Ennek érdekében a hüvelybe tették coitus előtt a papoknak szánt pénzt, aranyat stb. Ennek érdekében lépett a nászágyba a férj jobb, a nő bal lábbal. (Összehasonlításul említem meg, hogy a népek a világ minden táján törekedtek a magzat nemének irányítására. Erre nézve hazánkból is hozok fel példát: Bács-Bodrog megyében, hogy fiúmagzatot nemzenek coitus közben a férfi pipára gyújt, vagy sapkát tesz a fejére, az asszony pedig derekára köti férje nadrágszíját és alsónadrágját a párna alá dugja). A terhesség alatt a magzat nemét — nézetük szerint — arról lehett felismerni, hogy fiú esetén a jobb emlőben hamarább jelent meg a tej, mint a balban. A kék, vagy fehér lótuszvirágról, avagy a mangófáról való álmodás fiúgyermek születését jelezte. A magzat nemét az elhelyezkedéséből is felismerni képzelték, amennyiben azt tartották, hogy a fiú jobboldalt, a leány baloldalt helyezkedik el a méhben. Abban az időben az élelemszerzés nem okozott gondot, másrészt a. fertőző betegségek nagy pusztításokat végeztek a nép körében, melynek pótlásáról nagy gyermekáldás útján kellett gondoskodniok. A terhes nőnek nem volt szabad nappal aludnia, nehogy gyermeke álomkóros legyen, az anya minden óhaját teljesíteni kellett, mivel azt a gyermek kívánságának tekintették és attól féltek, hogyha nem teljesítik, akkor meghal a gyermek, vagy nyomorék lesz. A magzat fejlődése céljából a terhes nőnek szigorú diétát írtak elő, amit be kellett tartania, mert különben nem fejlődött a magzat, illetve hibás lett az elhelyeződése. Az abortus elkerülése céljából kerülni kellett a terhes nőnek a rázkódást, ütődést, a keserű ételeket, a hányást és hasmenést. A terhesnő erősítésére helyesnek találták a húslé, vaj, méz és gyümölcs élvezetét. Susruta a conceptio jeleit jól írta le. A terhesség időtartamát 9—12 hold-hónapra tette, rendszerint azonban tíz hónapra. Nézete szerint a magzat kemény testrészei az apától, a lágyak az anyától származnak. Tudja, hogy a magzat a köldök- zsinóron át táplálkozik. A IX. hónapban a terhesek szülőotthoAZ INDUSOK SZÜLÉSZETE.
