Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Fogászata, gyógyszertana
GYÓGYSZERTAN AZ ARABOKNÁL. 77 alkémista volt. így Rhazes is, aki a kénsavat felfedezte. Más orvosokkal együtt ő is kereste az összefüggést a gyógyszernek a szervezetre gyakorolt hatása, valamint a bolygók és napok változása között A gyógyszer fő hatóanyagának az elemeket tulajdonította s ezen az alapon az elemeket, a csillagászatot és a szerveket igyekezett közös nevezőre hozni. Az aszrológia csalárd útmutatása szerint állította össze az alábbi összefüggést közöttük: Bolygó Nap Hold Mars Mercur Juppiter Saturnus Venus Elem arany ezüst vas higany zink ólom réz Nap vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat Szerv szív agy epe tüdő máj lép vese Az orvosok a szervek betegségeinél asztrológiai elveiknek megfelelően alkalmazták a megfelelő fémsókat, gyógyszerként. (Rhazes a higanynak és sóinak kis adagban nem tulajdonított mérgező hatást, a vasnak és sóinak nemiképességet előmozdító hatásáról írt.) Az előbbiekben rámutattam az alkémiával kapcsolatos gyógyszertani eltévelyedésekre. A következő sorokban a gyógyszertan komoly haladását emelem ki. Az arabok a kémia révén számos új vegyületet állítottak elő. A növényekből extraktumokat. tinkturákat, szörpöket készítettek. Ásványi anyagokból szublimálás- sal finom porokat hoztak létre. A porokból extraktumokból pillulá- kat, tablettákat állítottak elő, vagyis kialakult náluk a gyógyszerek elkészítésének módja. Mindez nagy előhaladást jelentett az előbbi korokkal szemben, amikor csak főzeteket, porokat és kenőcsöket készítettek a nyers anyagokból. Közben gyógyszertani irodalmuk is fejlődött. Manka indiai orvos a 800-as években a „mérgekről' írt könyvet. Johannitius a IX. század közepén Dioskorides gyógyszertani könyvét fordította le, bővítette ki kommentárokkal. Hali Abbas 980 körül ajánlotta, hogy a gyógyszerek hatását állatokon kell kipróbálni. Abul Said 1050 körül írt könyvet „A gyógyszerek erejéről". Rhazes a házigyógyszereket írta össze. Mesue gyógyszertani könyvét oly kitűnően írta meg, hogy sokáig a gyógyszertudomány irányművének tartották. Avicenna munkájában a szíverősítő és vídámító gyógyszereket sorolta fel. A számos említett és ismeretlen orvos a gyógyszerek tömegét vezette be használatba. így a benzoet, a sztrichnint, arzénsókat, aranyat, gyémántport. Az ecetsavas ól34. ábra. Tabletta-prés a régi szerály gyógyszertárából. (Izzet bég után). Kémia.
