Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
Utcakövezés. Vízvezeték. nyok megvoltak még Pozsonyban is, mely a középkor folyamán kultúra tekintetében első városa volt hazánknak. Itt ha az állati hullák már túlságos bűzt terjesztettek, egyik másik polgár alkalmazottaival. esetleg a kutya-pecérrel (30 dénár) földeltette el azokat. A kocsiút takarítását, seprését csak ritkán végezték. A vásárteret kirakodás előtt takarították fel, az utánuk visszamaradt rengeteg szemét nem sértette senki szemét, orrát. E viszonyokon óhajtott segíteni Zsigmond, amikor meghagyta az elöljáróságoknak, hogy a városok tisztántartására nagyobb gondot fordítsanak. A rendelet írott malaszt maradt, mivel azután is az utcára öntöttek minden piszkot, odakerült sokszor a bélsár s a pocsolyákban rothadt a bele döglött állat. A rendszeres utcaseprést megelőzte az utcák kövezése. Pozsonyban a főutcát már a XV. század elején kezdték kövezni, de a század végén már az utcák nagy része ki volt kövezve s azok jó karban tartására a város 1496-tól kezdve állandó kövező embereket alkalmazott. A XVI. század közepétől kezdve az utcaseprés rendszeressé vált Pozsonyban, amit a költség kimutatások bizonyítanak. A házak és utcák egészségügyének rendezéséről Pozsony városa az 1430—1440 között hozott köztisztasági rendelettel gondoskodott, mely szerint a lakóknak a szemetet össze kellett gyüjteniök a házak elé. Ezt a kirakott szemetet két lovas városi szekér szedte össze és vitte ki a város határába. A rendelet betartására a szemétgróf (mistgraf) ügyelt fel, aki ezért a működéséért heti 600 dénár fizetést kapott. Bártfán 1426-ban rendelték el,' hogy a kutyapecérnek kell eltisztítani az utcákról a döglött állatokat és hulladékokat. A XV. század közepe táján rendelte el Kassa elöljárósága, hogy az utcákat kövezni kell éspedig ,,úgy, hogy az esővíz lefolyhasson,“ és a sarat meg szemetet el kell tisztítani. Nagy-Bánya már 1472-ben kiköveztette utcáit és az utak rendbentartására a vásárosoktól szekerenként egy dénár út-adót szedett. Vízvezeték készítésével már 1015-ben találkozunk a pécs- váradi kolostor-kórháznál, azután is több helyen létesítettek épületekben vízvezetéket. A városoknak vízvezetékkel és csatornával való ellátása a XV. század kezdetén indult meg a felvidéki városainkban, A vezetékek fa-csövekből készültek, kitisztításuk gyakran vált szükségessé. 1426-ban Bártfa városa már tisztíttatta kútjait és csatornáit, de hat évvel később újabb összeget kellett felvennie a költségvetésbe a vízvezeték és víztartó csatorna kijavítására. Körmöcbánya és Selmecbánya 1437 körül készítették el az újabb vízvezetéküket és csatornájukat. Besztercebányán már 1432-ben meg volt a „Wasserkunst,“ melynek fenntartására a városi tanács szigorú statútumokat hozott. A vízvezeték felügyeletével egy Miklós nevű városi ácsot bízott meg heti 50 dénár fizetéssel. Igen jó egészségügyi érzékükre vall az a rendeletük,, hogy ,,a víztartó medence körül kiváló gondot kell fordítani a tisztaságra." A város rövidesen megépíttette a levezető csatornáját is. Kassára és Eperjesre a vizet elég távolról kellett vezetni a Tárcából illetve a Hernádból, A vezetéket már a XV. GYÓGYTÁRAK HAZÁNKBAN A XIV—XV. SZÁZADBAN.
