Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
GYÓGYTÁRAK HAZÁNKBAN A XIV—XV. SZÁZADBAN. 299 thecarius volt. A külföldi gyógyszereket Olaszországból és Bécs- ből szerezték be. Rheumot mannát és cibetot a ferrarai herceg küldött 1486-ban. Az utóbbiból, a cibet pézsmából Beatrix részére készítettek illatszereket, de használták bedörzsölésre mag- talanság és gutaütés ellen is. Gyakran történt visszaélés a gyógyszerek árával. Szabályozására adták ki azt a rendeletet, mely szerint a bécsi taxákat kell irányadóul venni. 1487-ben megállapították az árát a sáfránnak, a borsnak, a citromnak és a cukornak, amiket szintén a gyógyszertárak árúsítottak. A középkori gyógyszertárak orvosságokat és fűszereket árultak emellett a mai cukrászdák szerepét is betöltötték, mivel ők készítették az édességeket. Ebben kiváltak az olaszok. 1475-ben Mátyás és Beatrix esküvőjére olasz patikárus-cukrászok „készítették cukorból az asztalokat díszítő fácskákat, mókusokat és angyalokat.“ Hippolit esztergomi érsek 1489-ben Palamides nevű nápolyi gyógyszerészt hozatott a primátus részére. A körmöcbányai gyógyszertár 1491-ben létesült. Tulajdonosa 1499-ben Kristóf volt, kit a városi tanács pár évvel később tagjai közé választott. A nagyszebeni gyógyszertár alapítási idejét nem ismerem, de az adatok szerint 1494-ben már működött „Fekete Sas“ elnevezéssel, melynek az a nevezetessége, hogy hazánkban az első városi gyógytár volt. A gyógyszerész a várostól bérelte és halála után özvegye; Johanna leltár szerint adta át az utódnak Flaschner Mártonnak, aki esküt tett arra, hogy „a gyógyszerekre szoruló jámbor embereknek éjjel és nappal vonakodás nélkül fogja kiszolgálni legjobb lelkiismerete szerint az orvosságokat.“ A század végén II. Ulászló idején is még a gyógyszerészek készítették a cukrász- süteményeket és a gyertyákat, amint az 1494-ből fennmaradt számadásokból kitűnik. Nem hagyhatom említés nélkül azt a XV-ik századból származó és a Nemzeti Múzeumban őrzött 311 oldalas kéziratot, amely a betegségek elleni receptek gyűjteményét tartalmazza. Kár, hogy szerzőjének neve nem maradt fenn az utókorra. Ha végül összehasonlítást teszünk a hazai és külföldi gyógyszertárak között, nem találunk különbséget a kettő között. Egyéni differencia az egyes gyógyszerészek és gyógyszertárak között természetesen meg volt, de az intézmény ugyanolyan keretek között működött minálunk, mint külföldön. Az egészségügynek intézményes irányításáról a középkorban alig van szó. Ebből következik, hogy a közegészségügyről is kevés adatot találunk. Oka ennek az a középkori felfogás volt, hogy mindenkinek az egészsége az illető egyéni magánügye. A polgárosodás előhaladásával mindjobban kialakuló városi közönség öntudatlanul lassan rájött arra, hogy a közösségben élés közös rendszabályok betartását kívánja meg az egész város lakosságának érdekében. A városok és községek tisztántartására a középkor folyamán nem igen ügyeltek. Az utcára öntötték ki a moslékot, szemetet, az árokba dobták az elhullott állatoknak, kutyáknak, macskáknak, lovaknak a hulláját. Az utcák nem voltak kövezve s esőzések alatt mindenfelé pocsolyák képződtek. Ezek az általános viszoÉdesség. Közegészségügy. Tisztaság.
