Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
298 GYÓGYTÁRAK HAZÁNKBAN A XIV—XV. SZÁZADBAN. 1370-ből származik e gyógyszer készítéséről az első hazai adat. Ötven alkatrészből állítottak össze szert, melynek fő hatóanyagai között az ópium is szerepelt. A patikák jövedelmezősége és a nagy gyógyszerkeresletnek eredménye abban mutatkozott meg, hogy megszaporodtak a gyógyszertárak. 1375-ben Budán már 5 működött, így a Synock, Baranch, Rauther, Gottfried, és a Péter- féle; közülük 2 a budai várban, egy Ó-budán szolgáltatott ki áyóáyszereket. A fővároson kivül a nagyobb vidéki városokban is gyarapodtak a gyógyszertárak: a század végén Pozsonyban ,,a Rákhoz'- és ,,az Arany Griffhez“ címzettek működtek. A Felvidéken a kassai gyógyszerészek közül Jacobus apothekárius játszott nagyobb szerepet 1394-ben. A gyógytárak a gyógyszereken kívül fűszereket, nyalánkságokat is árultak és lassanként kezdtek átalakulni vegyes és rőfös kereskedésekké. Végre a budai jogkönyv eltiltotta őket a ruhaneműek és rőfös árúk tartásától és így tovább is megmaradt a gyógyszertár jellegük. A XV. században fellendült hazánkban a gyógyszerészet. Művelői javarészt idegenek, leginkább olaszok voltak. A század elején terjedt el minden felé az „aqua Reginae Hungáriáé“ című gyógyszer. Ennek ,,a királyné vizének“ nevezett szernek mindent gyógyító hatást tulajdonítottak és róla azt hirdették, hogy a receptje Erzsébet királynétól (Róbert Károly nejétől) származik. Albicus mester, ki később prágai érsek lett, 1416 körül különböző gyógyszereket készített a köhögés, a bénulás meg a pestis ellen és számos receptet írt ,,ad coitum“. A magyaróvári (de Veterí castro) gyógyszerész: Venod János 1418-ban saját készítésű gyógyszert: ,,aqua Regis Hungáriáé contra omne toxicum“ címmel hozott forgalomba. Budán Konrád patikárus emelkedett ki kortársai közül. Pozsonyban a gyógyszerész 1419-ben Zsigmond király és kisérete részére édességeket készített. Szegényes lehetett az étkezés „dessert“ része, mivel az egész hónap alatt csak 2 kg. cukrot használtak fel. (A cukor akkor még igen drága volt.) Az 1442-es években János bártfai gyógyszerészt említik meg. A gyógyszerek a középkor folyamán igen sokba kerültek Jórészüket körülményes útion szerezték be messze földről s aránytalanul drágán árulták. Nem csoda, ha a kevésbé tehetősebb csak nehezen, vagy egyáltalában nem szerezhette be. Ezen az állapoton óhajtottak segíteni a szerzetesek oly módon, hogy a rászoruló szegény betegeknek ingyen adták a gyógyszert. Egy 1446-ból fennmaradt irat szerint a karthausiak egri gyógyszer- tára ingyen szolgáltatta ki a szegények számára az orvosságokat. A gyógyszerészet fokozódó elterjedésére lehet következtetést vonni abból a tényből, hogy a patikárus szó már a személynevek között is előfordult: a döbrentei kódexban 1465-ben szerepelt Patikáros János. A gyógyszerész ipar legjobban a felvidéken volt kifejlődve. Gyógyszereiket többnyire Budáról rendelték. A Kassán 1473-ban letelepedett Bernát gyógyszerésznek szállítója a budai Pál apoXV. sz.
