Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
SEBÉSZET HAZÁNKBAN XIV—XV. SZ. 287 többnyire külföldi sebészeket hívtak be és telepítettek le, 1436- ban már említik a „Medicus testiculorumok“-at, akik valószínűleg sérvmetszők voltak Magyary-Kossa nézete szerint. 1448- ból maradt fenn emléke Haydíng Erhard sebésznek, ki a pozsonyi tanácsot arra kérte, hogy ,,a neki Erzsébet királyné által adományozott két házat adassák át.“ Az udvartól távoleső városokban is találkozunk sebészekkel. így Sopronban Stokpaur Tamás sebész 1466-ban kölcsönt vett fel a templomi alapítványból. 1467-ben pedig Zsigmond kassai orvos 16 arany forintot kapott a harctéri sebesültek kezeléséért. 1467-ben amikor Mátyás király a törökkel és a lázadókkal szövetkező István havastöldi vajda megfenyítésére indult, Moldvában a románok színleges bé- ketárgyalást kezdtek vele — míg egyik éjjel nyíllövést kapott a gerincébe, 1469-ben Mátyás király Frigyes brandenburgi fejedelem jó hírű sebészét kérte kölcsön. Valószínű a hátába törött nyíl- vég eltávolítása ügyében. Ügy látszik ezidőben se a magyar, se a Külföldi sebészek nem mertek hozzáfogni eltávolításához. A beletört nyílvéget négy éven át hordozta magában. Végre 1471-ben egy svájci sebész: Hans von Toggenburg a Schwyz kantonból származó grófok törvénytelen utóda, kataplazmával gennyezést okozva eltávolította; a király őt lovaggá ütötte és megadta a grófi címet. Toggenburg pedig hazájába visszatérve nagy tekintélyre tett szert, magának birtokot és kastélyt vett, több alkalommal szerepelt fontos küldetésben, de ez nem tartotta vissza attól, hogy időnként nagyobb városok vásáraiba elvándorolva hangzatos cédulák propagandája kíséretében ne működjön mint vásári sebész, miként azt kortársai is megtették. Az előző kis korrajz után visszatérve a hazai sebészet alakulásához, megemlíthetjük, hogy 1478-ban küldte el Alí'ons calab- riai herceg Mátyáshoz az urbinoi származású sebészét: Domeni- cus de Proíéta-t, megfelelő ajánlással. Kilenc év múlva az előző pótlására Egano de Florense sebészt szerződtette udvarához. Utódának Riederer Jánosnak 1489-ben fejedelmi honoráriumot adott. Utoljára halála évében (1490-ben) Friedrich von Weilburg bécsi sebész kezelte. Mályás gondoskodott arról is, hogy az udvarában időző sebt ;Sz! ek megfelelő szakkönyvhöz jussanak, ezért Corvinái számára megszerezte Abul Kasim cyrurgiáját, mely sok bonctaní rajzzal és műtéti ábrával volt ellátva. Valószínű, hogy a nagyobb városok és püspökségek könyvtárai is őriztek sebészeti könyveket. Számuk a régi időben nagyobb lehetett, még az elkallódások ellenére is maradtak fenn könyvek a vidéki könyvtárakban. Pl. a kalocsai érseki könyvtárban ma is meg van német fordításban Lanfranchi-nek és Guy de Chauliac-nak ,,Chirurgia“-ja. A század végén lassanként elterjedő, nagyobb mérveket öltő sebészeti működésre vall, hogy maradtak fenn e korból oly iratok, melyek már nagyszámú sebészeti műszerről tesznek említést. Pl a spatulát ispótnak, a műszertartót szelencének ,a sondát tolóvasnak nevezték. Említés van téve beretváról, érvágóvasról, tre* panumról, separatóriumról, elevatóriumról, stb. Nem hiányzott Könyvek. Műszerek.
