Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
283 SEBÉSZET HAZÁINKBAN XIV—XV. SZ. a sebészek felszereléséből a csontfürész, a különböző sütövas a csonttörések helyre tételére szolgáló sindel (zsindely) fasli stb. A műszerek között szerepeltek csipeszek, fogók, ollók, kések, fecskendők, A foghúzásra „pelikán-" és „kecskeláb-" fogókat alkalmaztak. Megtaláljuk náluk az utókezelést is, amire a meleg- vizű fürdőket, a masszázst a köpülyözést alkalmazták. A fürdők általában a sebészek működési helyei voltak, mivel ők végezték ott az érmetszést, a köpülyözést és a masszást, Bizonyos hogy ízületi bajoknál, csonttöréseknél, ficamoknál eredményes volt a kezelési módjuk. Ennek elismeréseképpen Königsberger Mihály besztercei fürdőtulajdonos és előkelő polgár a maga költségén felépített fürdőt azzal a kikötéssel hagyta a városra, hogy azt csak sebésznek lehet bérbe adni évi 12 forintért. Az érmetszések végzésében — akkori felfogás szerint — nagy jelentőségű volt Muntz János würtenbergi magiszter 1495-ben megjelent naptára: a „Tabula minutionum super meridiano Budensi", amely a havonkénti érvágások helyét és idejét a budai délkörhöz szabva állapította meg. 196. ábra. Muntz érvágó tábláj »nak egy része. A budai délkörhöz alkalmazva, Magyarország címerével, 1495-ből. (Magyary-Kossa után). A fenti kevés sebészeti emlékünk belevilágít abba a kérdésbe, hogy a vegyesházi királyok alatt mindjobban kifejlődött az orvostudomány mellett a sebészet is, de a hazai sebészeink épp úgy nem foglalkoztak a „nagy sebészettel", mint a legtöbb külföldi sebész-borbély kollégáik. A külföldről hazajött orvosaink, ha primitív módon is, de foglalkoztak szülészeti vonatkozású kérdésekkel is, amint muA szülészet.
