Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
III. rész. A középkor szelleme, áltudományossága és erkölcse - A középkori pszichozis-járványok
152 PSZ1H0ZIS JÁRVÁNYOK. b) Gyermekvándorlás. c) Önkorbácsolás. hit, a démon- és szellemidézés idején, abban az erkölcstelen korban, amelyben a hisztéria legjobban lehetett elterjedve. Ezt a feltevést alátámasztja az, hogy ilyen járványszerű törneghisztéria a középkortól eltekintve más időkben nem fordult elő, mert annak kifejlődésére nem volt alkalmas se a gondolat világ, se a milieu. A tánckór hazájában (a Rajna mellett) ma is szokásban van egy ünnep „az ugráló szentek ünnepe“, melyet Echternachban minden pünkösd keddjén megünnepelnek és amelynek eredete az 1376-iki táncőrületig nyúlik vissza. Ehhez hasonlónak tekinthetjük a gyermekvándorlásokat, melyek kiindulópontjául a keresztesháboruk szolgáltak. A Loire vidékén gyermekprédikátorok léptek fel, akik a Szentföldre akartak vonulni „az Istenhez.“ A fiúkhoz idősebbek és aggastyánok, sőt lányok is csatlakoztak. Koszorúkkal, gyertyákkal, kezükben füstölőket lengetve vonultak a Földközitenger felé, hogy eljussanak a Szentföldre. Legtöbbször lelketlen kereskedők prédái lettek. A legtöbb nyomorultul pusztult el, nem látta meg se a Szentföldet, még kevésbbé hazáját. A királyok tilalmai, pápák, püspökök szavai nem tudták visszatérésre bírni a fanatikus tömeget, melynek száma nem egyszer a 7000-et is elérte. 1237-ben Erfurtból, majd Arnstadtból indult meg a gyermekvándorlás. Az utolsó 1245-ben zajlott le. A középkor táncőrületével bizonyos vonatkozásban vannak az önkorbácsolások, melyek kialakulására a pestis nagy elterjedtsége adott okot. Ugyanis a járványt Isten büntetésének tartották s e szektába tartozók önmaguk sanyargatásával, testük os84. ábra. Hondius megszállottjai. (Brueghel után.)
