Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
III. rész. A középkor szelleme, áltudományossága és erkölcse - A középkori pszichozis-járványok
PSZIHOZIS JÁRVÁNYOK. 131 ban addig táncolt több mint 200 férfi és nő, amíg a híd összedőlt és mindnyájan a habokban pusztultak el. 1375-ben ez a különös betegség egész Németországban elterjedt. A szektaszerű társaság Aachenből indult el a Rajna és a Mosel vidékére, majd onnan Németország egyéb területeire. Útközben sokan csatlakoztak hozzájuk. A tömeg mindenütt kiabált, táncolt. Közülük számosán addig folytatták ezt a táncőrületet, amíg ösz- szeestek. Ha templomba mentek, ott is folytatták a táncot. Kölnben 500 beteget, Mainzban 1100 beteget számláltak meg, akik között inkább az alacsonyabb néposztály tagjai szerepeltek. Napirenden voltak a tivornyák, a nők közül sokan teherbe estek, végül is a kifejlődött szemérmetlen erkölcstelenség adott okot a hatóságoknak, hogy a tánckórosok ellen a legnagyobb szigorral lépjenek fel. 1418-ban újabb járvány indult ki Strasbourgból. A kb. 200 megbetegedettet a zaberni kolostorba vitték. A tánckórtól megszállottaknál a betegség nevetéssel kezdődött, amihez vitustánc csatlakozott, majd gyors ugrálás és tánc következett. Kifejezett esetekben az alhasnak dobszerű felfúvódását találták. A vörös színnel és a síró személyekkel szemben antipatíát mutattak. A betegségnek lényege pszihózisnak felelt meg, amely mellett a szuggesztió és autószuggesztió, valamint a babona játszottak nagyobb szerepet. Valószínű, hogy a középkori gondolkozásmódból alakúit ki ez a beteges oldalhajtás, a túlvilágban való 83. ábra. A középkori járványszerű táncőrület (vitustánc). Szent Vitus védőszentről elnevezve A Gottfried krónikából. (Mayer Ferenc Kolos után.)
