Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Negyedik fejezet. A mocsárgáz

77. kép. Papiros-gyártás.

98

f

elelő szitával kimerítenek, s a szita rézdrótból álló aljához tapadt réteget posztószeletek között kisajtolják siószőrszálakon

megszárítják. A másik eljárás r szerint a pépet egy ferdén álló sima lapra vezetik, a laphoz tapadt réteget, mozgó posztó) és> aczélhengWekkel megszárítják, megsimítják s a kész papíros-szalagot ívekre szeldelik fel. (77. kép). Az enyves-timsósvíz hozzáadása nélkül készített papirosnak itatós-papiros a neve.

Ha az itatós-papirost pár perczig konczentrált kénsavban áztatjuk, innen kivevén, vízben jól kimossuk, megszárítjuk, a papiros vízáthatatlan, tömör és áttetsző lesz. Az ilyen papirost, minthogy az állati pergamenthez hasonló külsővel bir, pergament- papirosnak nevezzük. A pergamentpapirost állati hólyag helyett a befözött gyümölcsöt tartalmazó üvegek bekötésére használják.

A rofofoanó-gyapot (pyroxylin). Áztassunk gyapotot tömör kénsav és salétromsav elegyében; azután vegyük ki a folyadékból, mossuk ki vízben és szárítsuk meg a közönséges hőmérsékleten. A gyapot külsejében nem találunk változást; a kezelés folytán azonban egészen új sajátságokat kapott. Meggyujtva fellobban és szilárd maradék nélkül ég el. Hevítve, vagy összenyomva hevesen elrobban. E sajátsága miatt nevezték el ezt a testet robban ó-g y a p o t n a k.

\