Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Harmadik fejezet. A savak

J3. HARMADIK FEJEZET.

A savak.

A kénsav: H2 S0±.

—A gazdasszony, ha rézedényei elhomályosodtak, „vitriololajat“ hozat haza, bekeni vele a rozsda-marta részeket, vízzel hirtelen lemossa, majd gondosan megtörülgeti. A vitriol-olaj feloldja a rézrozsdát, az edények régi fényükben tündökölnek megint.

AzT'a sűrű, barna, olaj szerű folyadék, melyet a kereskedésből vitriol-olaj név alatt kapunk: kénsav (kénsav-hidrát).

A kénsavat gyárilag ólomlemezekkel bevont kamrákban (ólomkamarák) készítik; e végből ként égetnek el, vagy piritet pörkölnek és a képződő kéndioxidot (S02) levegő és víz jelenlétében salétromsavval oxidálják.. Az így előállított savat bepá- rologtatás útján konczentrálják.

A tiszta kénsav színtelen, oíajszerű, maró hatású folyadék. Fajsűlya majdnem kétszer nagyobb a vizénél. A levegő vízgőzét elnyeli, minek következtében térfogata szembetűnően növekedik; ezért mondjuk, hogy a kénsav higroszkópos.

Vízzel elegyítve erősen felhevül; midőn vízzel hígított kénsavat készítünk, az elegyítésnél a kénsav vékony sugárban s folytonos keverés között öntendő a vízbe, különben a folyadék forrásba jöhet, sőt ki is frecscsenhet.

A kénsav még vízzel hígítva is erősen savanyú ízű. A lak- musz-papirost megvörösíti. A bőrön veszedelmes sebeket okoz; a szervezetre nagy méreg.

A vizet mohón vonja magához. Víz-elvonó képessége olyan nagy, hogy a szerves testekből (fa, czukor, papiros) képes a víz alkotórészeit elvonni, vízzé egyesíteni, miáltal azok elszenesednek.