Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Második fejezet. A vas (Ferrum)
44 széthasad, ez összelapul; ez a tulajdonsága, meg színe, lágysága arra enged következtetni, hogy a visszamaradt gömböcs- kében ó 1 o m-mal van dolgunk. Az ólom kékesszürke színű, erősen fénylő, lágy, már a körömmel is megkarczolható fém. Papiroson végig húzva, nyomot hagy. Nagyon vékony lemezekké nyújtható; drót is készíthető belőle. A levegőn gyorsan elveszíti fényét; oxidréteg vonja be, mely megvédi a további oxidálástóí. Fajsúlya 11*2. Olvadáspontja 325°. Az ólom és vegyületei nagyon mérgesek. Az ólom felületét borító ólomoxid desztillált és nagyon tiszta természetes vízben oldódik. Természetes, hogy ilyen vizek vezetésére ólomcsövek nem használhatók. Ha az ólmot a levegőn hevítjük, sárgás réteggel vonó- dik be; ha ezt a sárgás réteget levakarjuk és tovább hevítjük, egészen sárga lesz. Ez a festékül használt massicot. A massicot izzásig hevítve, megolvad; kihűlés után pedig vöröses tömeggé válik. Ez a test a cserépedény- mázkészítésére használt ólomglét. Ha a massicot-ot huzamos időn keresztül izzásban tartjuk, az ólomoxid oxigént vesz fel és szép vörös-színű testté alakul át; ez meg a m i n i u m-festék. Az ólmot kénsavkamarák, csövek, bepárologtató serpenyők, lemezek és ötvények készítésére használják. Fontosabb ólomtartalmú ötvények: a g o 1 y ó fém (ólom és arzén), a b e t ü- fém (ólom és antimon) és a bádogosok gyorsforrasztója (ólom és ón). 33. kép. Galenit hevítése a forrasztócső lángjában. 32. kép. Forrasztócső.