Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Második fejezet. A vas (Ferrum)
45 Az ón (Stannum). Sn. Annak az ezüstfényű és színű finom lemeznek, melybe az illatos szappanokat és a csokoládét a végből takarják, hogy azok illatukat megtartsák — ón az anyaga. Az ónnak legfontosabb ércze a nálunk nem található ó n k ő, vagy kassiterit. A kristályoknak részei: a lapok, élek és csúcsok. Ezeken kivül a kristályokba bele képzelhetünk 3—4 egyenes vonalat, a melyek a kristály középpontján keresztül haladva, a kristálynak két-két egynemű és egymással szemközt fekvő részét köti össze. Ezek a vonalak a tengelyek. Száz meg száz ásvány-kristály van. A száz meg száz kristályt a tengelyek száma, viszonylagos hosszasága, egymáshoz való hajlása szerint hat csoportba : kri s tál y rendszerbe sorozhatjuk. Ez a hat kristály rendszer a kővetkező: Szabályos rendszer. Hatszöges rendszer. Négyzetes rendszer. Rombos rendszer. Egy hajlású rendszer. Háromhajlású rendszer. A gyémánt kristályalakjai a szabályos-, a grafitéi a hatszöges-, a kén kristályalakjai a rombos- és az egyhaj- lású, az ónkő kristályalakjai a négyzetes rendszerbe tartoznak (oszlop, piramissal). (34. kép). Az ón ezüstfehér, erősen fénylő, kristályos szövetű fém. Az ónrud meghajlítva recseg (ónzaj). Lágy; nagyon vékony lemezekké (stanniol) lapítható.. Fajsúlya 7*2. 226°-on olvad. Magasabb hőmérsékleten felületén szürke színű oxid-réteg (ónhamu) képződik. Minthogy az ón a közönséges hőmérsékleten nem oxidálódik, főzőedények, evőeszközök készítésére, a réz- és vasedények bevonására, a stanniolt a tükörgyártásnál használják. Midőn a porczellánt nem ismerték, s később is, midőn a porczellán-tár- gyak még drágábbak voltak, a tányérokat, tálakat, kanosokat ónból készítették. A régi magyar asszony büszke volt ragyogó ónedényeire. Az ón ötvényei közül fölemlítjük a britannia-fémet (ón és antimon). 34. kép. Kassiterit kristály-alakja.
