Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
A CHOLERA BETÖRÉSE 1831-BEN. 397 még 30 év után is úgy élt, hogy Codexénak folytatólagosságát megszakítva, zsíros betűkkel nyomtatva közbevetette:,,Sequitur funestum illud tempus, quo de charae Patriae limitibus — ignoti hucdum formidolosissimi una ac truculentissimi Morbi — appropinquatione et Rex paternus, optimus et Populus pertimescebat/4 A cholera 1830 november vége felé közeledett hazánk északi határaihoz s az ismeretlen betegség mint mindenütt, úgy nálunk is felkészületlenül találta az orvosokat, akik eleinte még a baj ragályosságával sem voltak tisztában. A mihez- tartási rendszabályok kimerítő ismertetése — mely a cholera ragályos voltát tekintette a teendők alapjául — még ugyanazon év dec. 30.-án jelent meg s egyben a helytartótanács kijelölte a teljhatalmú ministeri biztosokat: a galiciai határra gróf Majláth Antalt, Zemplén megye főispánját, Erdélynek Már- maros és Bereg megyével érintkező határaira báróPerényi Zsigmondot és a fiumei tengerpartra Örményi Ferenc ottani kormányzót s utóbb még Pestre és Budára báró Mednyánszky Alajost, ellátva őket pontos utasításokkal. Egyben felkéretett az egyetem, hogy az előbbi két biztos mellé a facultásnak egy-egy tagját jelölje ki. A kar Majláth gróf mellé Tognio, Perényi báró mellé Bugát kiküldését javasolta, amit a helytartó- tanács meleg elismerő szavak kíséretében vett tudomásul. 1831 júniusában Galicia felől látszott Magyarország elsősorban veszélyeztetve a cholera által. Júl. 3.-án az orvosi kar rendkívüli ülésre gyűlt össze s azon megállapította, hogy a Tiszaújlakon át jún. 13.-án betört baj csakugyan cholera. Júl. 5.-én a helytartótanács kiadta a rendeletet, hogy az egyetemi ifjúságot mielőbb haza kell bocsátani s evégből a szigorlatokat is sürgősen lebonyolítani. Júl. 26.-án elkészültek a tanári kar széleskörű és körültekintő javaslatai annak az elvi kijelentése mellett, hogy a cholera egy fajlagos contagium által előidézett ragályos betegség. A kar ezen határozott állásfoglalását nemcsak tudományos szempontból kell értékelnünk, hanem azért is, mert meggyőződését nem rendelte alá Stifftnek, aki a cholera nem- ragályos voltát hirdette s ebbeli nézetében sok helyütt parancsszóval szüntette meg a már felállított vesztegzárakat, amit udvaroncai olykép írtak a javára, hogy ezen intézkedésével sikeresen meg tudta szüntetni a lakosságban lábrakapott
