Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
62 III. AZ ORVOSI KAR NAGYSZOMBATBAN (1770—1777). érint s ezek késztetnek arra, hogy szavamat felemeljem. Az egyik az a már hat év óta lelkemen ülő, hovatovább elviselhetetlen tétlenség, mely nékem, a dologtalansághoz nem szokott embernek a legnehezebb munkánál is rosszabbul esik s testemet- lelkemet kimeríti; a másik a lelkiismeretem folytonos furdalása: vájjon mennyi azoknak az orvosoknak és gyógyszerészeknek a száma, kiket, jóllehet a botanika elemeivel sincsenek tisztában, kénytelen voltam képesíteni s akik most az én bizonyítványaim alapján garázdálkodnak embertársaik közt, amíg csak élnek! Nem lennék becsületes ember, ha tovább is hallgatnék. Hiszen az örökös rabság kényszerű tétlensége miben sem különbözik az én helyzetemtől, amelyben tudományomból folyton csak felejtek, pedig ezzel keresem a kenyeremet és táplálom a családomat. Ám nem hiszem, hogy ne következnék el az idő, amikor az egyetem vezetői is be fogják látni a botanikus kert szükségességét. A jogtudósok szerint a bűntett az igazság anyja; a gyógyszerek körül elkövetett hibák majd Magyarországon is belátásra fogják bírni az embereket, hogy a botanikáról komolyabban kell gondolkodni. Akkor az orvosok is nagyobb bizalommal és biztossággal fogják gyakorolhatni praxisukat. De ha a viszonyok javulása még sokáig elhúzódnék, én szomorú végemet látom magam előtt: a távoli jövőben, ha tudományommal szemben elfásultam, a hosszú tespedés kifárasztott, az évek meggyengítettek, — vájjon mi sors fog várni reám?“ Ez a „document humain“ mégis csak elérte, azaz elérte volna a maga hatását, mert Winterl felszólítást kapott újabb előterjesztés megtételére. Ez azonban rövidesen tárgytalanná vált annak következtében, hogy időközileg elhatároztatott az egyetem elhelyezése s Budára költöztetése. Ugyancsak ez a jún. io-i felterjesztés még egy másik fontos kérdést is tartalmaz. Hivatkozva a királynő elhatározására és elpanaszolva, hogy miként az anatómusnak nem állnak hullák rendelkezésére, miként a chemikusnak nincsen laboratóriuma, a botanikusnak nincsenek növényei, a sebésznek nincsenek 31 31 OL. Helyt. 1776. Coll. Tyrn. F. 29. Winterl küzdelmeinek egyéb megdöbbentő részleteit is körülményesen ismerteti Gombocz Endre: „A botanikus kert és tanszéke története“ (Bpest 1914) c. kitűnő monographiája (4—13. oldal).
