Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
KLINIKAI OKTATÁS BEVEZETÉSÉNEK SÜRGETÉSE. 63 operáló eszközei és műszerei, úgy a praxis medica tanárának nincsen berendezett kórháza, melyben hallgatóit a beteggyógyításra tapasztalatilag kitaníthatná, s egyben aggályait fejezi ki a felterjesztés az iránt, hogy e sokféle hiány nagyon megapaszthatná az orvosnövendékek számát. E felterjesztésnek annyiban meg is volt a maga foganatja, hogy a királynő szept. 9-én elrendelte Nagyszombat városának, hogy a belgyógyászat és a sebészet tanárainak módot és alkalmat adjon arra, hogy a városi „kórházban“ gyakorlatilag oktathassák az ifjúságot tárgyaikra. Egyben utasítást kapott a helytartótanács is a rendeletnek tárgyalások útján való szorgalmazására és végrehajtására. Nagy dologról volt itt szó, nem kisebbről, mint arról, hogy Nagyszombat korábban fog a rendszeres betegágy mellett tanítás céljait szolgáló klinikával rendelkezni, mint az összes németországi egyetemek, ahol még a XVIII. század legutolsó éveiben is csak oly módon ment végbe a medikusok gyakorlati kiképzése, hogy a tanárok a magánbetegeikhez vitték magukkal őket. De a kórházaktól is távol állott még a klinikai célokra való felhasználhatóságuk gondolata. Ne felejtsük azonban, a kórházak eredetileg nem hygienikus elgondolások folytán jöttek létre, hanem a vallásos emberszeretetnek szüleményei voltak; erre utalnak régi elnevezéseik is, mint például az a VII. században alapított „Hőtel Dieu“ Párisban s a „San-Spirito“ Rómában. Ez a felfogás maradt meg évezredes érintetlenségében igen sok helyen, Nagyszombatban is, ahol a kórházat — helyesen — nem is hívták kórháznak (csak az acták beszélnek több ízben helytelenül ,,nosocomium“-ról), hanem xeno- dochium-nak, elszegényedett emberek „vendégházának“. A királynő rendelkezéseitől fogva jóval több, mint két év telt el, míg az első határozott lépés a xenodochiumnak tanítási célokra való felhasználhatóvá tétele érdekében megtétetett. Több kisebb jelentőségű leirat után végre 1774 jan. 14-én erélyes hangú parancsot kapott a „kórház“ vezetősége, hogy birtokállományáról és bevételeiről tájékoztató jelentést tegyen. Ebből a jelentésből azután kiderült, hogy tűzvészek, járványok és ellenséges pusztítások annyira lerontották ezt az intézményt, hogy 1746-ban mindössze csak 4109 frt készpénzvagyona s nehány gazdasági telke maradt. Rendeltetése szerint a xenodochium 12 elszegényedett polgár befogadására és ellátására
