Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
WINTERL PANASZAI, KÜZDELMEI. 6l kertje a hortus botanicus céljaira megvásárolható.29 Ez a kert,30 melytől a gazdája nyilván szabadulni akart, valójában hasznavehetetlen legelő volt, mely az év bizonyos szakaiban víz alatt állott, viszont se kútja, se árka, se kerítése nem volt, de már az ezekre, valamint a beültetésére kért költségeket nem adták meg, miért is az ilymódon hasznavehetetlennek bizonyult kertet a magyar kancellária most már zöldségtermelésre kívánta volna felhasználni. Mindössze a chemiai szolga részére utaltak ki havi 12 forintot, minek fejében a kert körüli összes teendőket kellett ellátnia. Ilyen körülmények között Winterlnek mi oka se lehetett örülni a „fűvészkertnek“. Winterl és a kar panaszai felhallatszottak a királynőhöz, aki végül 1774 szept. 5-én bizottságot küldött ki a bajok megállapítására s amely szemügyre vévén a kertet, azt a rendeltetésére csakugyan alkalmatlannak s ezért legcélszerűbben elárverezendőnek találta és helyébe az í773-ban feloszlatott Jézus-társaság nagy, erdővel borított telkét hozta megvásárlásra javaslatba. A bizottság elgondolása szerint ennek az árnyas része a tanárok és tanulók részére sétánynyá, a másik pedig fűvészkertté volna átalakítandó, melyben nemcsak Winterl, de a botanikus kertet most már a maga tantárgya, a természetrajz részéről is sürgető Pillér Mátyás professor is taníthatná a gyakorlati növénytant. A bizottság javaslata elfogadásra talált, de 1775 vége felé járt már az idő, mire megkezdődhetett a régi kertből a növények átszállítása. Minden egyéb felszerelés és berendezés azonban hiányzott. Winterl mindent elkövetett, hogy a helyzeten segítsen s az egyetemi fórumok által támogatott beadványokkal fordult a felsőbbséghez, ezek azonban Bécsben siket fülekre találtak. A rosszindulattal határos közöny a tárgyáért küzködő, lelki- ismeretes férfiút végül is oly elkeseredett lelkiállapotba kergette bele, hogy 1776-ban új felterjesztéssel fordult a helytartó- tanács tanulmányi bizottságához, melyben újra és újra elmagyarázza, miért van feltétlen szükség botanikus kertre s aztán ezekkel a megrázó szavakkal fejezi be beadványát: „De ha az elmondott súlyos érvek mérlegelését az egyetem consistoriumának belátására, igyekezetére és lelkiismeretére bízom is, hiszen nem az én gondjaimra vannak bízva, két motívum engem is közelről 29 Codex II. 586. 30 Merkur v. Ungarn 1787. ion, 1036.