Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)
BALOGH KÁLMÁN HALÁLA. 663 fér—Török—Lenhossék. A felség máj. 21-én Thanhoffer Lajost nevezte ki.165 1888 júl. 15.-én 53 éves korában, de hosszas és gyötrő elbetegesedése után Bright-kórban megvakultán sem mondva le előadásainak lelkiismeretes megtartásáról, meghalt a kar oszlopos tagja, Balogh Kálmán. A dekán a szept. 4.-én tartott kari ülés határozatából folyólag jelentette a ministeriumnak, hogy a gyógyszertani intézet vezetésével s az előadások megtartásával Tóth Lajos ministeri segédfogalmazót, egyetemi magántanárt bízta meg s egyben bizottságot küldött ki a tanszék betöltésére vonatkozólag. Tóth Lajos 1886 októberében habilitált az „általános gyógyszertanból“ s nagyjelentőségű dolgozatokat írt a morphinhoz való hozzászokásról és a chloro- formnak bőr alá fecskendezéséről, elsőnek állapítva meg, hogy egészen kis-, nem narcotikus hatású chloroform-adagok is okoznak ismételt adagolás mellett súlyos zsíros degeneratiókat. Egy esztendeig működött Tóth Lajos mint a gyógyszertani tanszék helyettese, s a kar jelentése szerint „nagy szorgalommal és fáradsággal“ teljesítette ministerialis elfoglaltsága mellett a helyettesi teendőket, mialatt az említett bizottság a kar többsége által is elfogadott javaslatot tett, hogy hivassanak meg és neveztessenek ki: a gyógyszertanra Hőgyes, az általános és kísérleti kór- és gyógytan tanára, s az így megüresedő tanszékre pedig Bókái Árpád. Ajtai és Kovács professorok különvéleményt adtak be Bókái kineveztetése mellett. Az egyetemi tanács azzal terjesztette fel a kar javaslatát, hogy a tanszékek betöltésének egyedüli helyes módjának a pályázást tartja. A minister, aki közben kétszer is sürgette a kart a javaslat megtételére, nehogy még tovább halasztódjék a tanszék betöltése, eltekinteni kívánt ezúttal a pályázat kiírásától, nem járult azonban hozzá Hőgyes jelöléséhez, „mert Hőgyes éppen a kórtani búvár- lataival vívta ki a maga jó hírnevét“ és hivatott meg Kolozsvárról Budapestre és éppen a számára választatott szét a kórtan a gyógyszertantól s amellett gyógyszerismével nem is foglalkozott, szemben Bókáival. De nem járult hozzá a javaslathoz a minister már azért sem, mert „a tanszékek cserélése és a tantárgy változtatása nem az ügy érdeméből merített okból, hanem mellékes körülmények miatt, a tudomány mívelésére és előbb165 OL. VKM. 39523: 1889, 18911: 1890, 26131:1890.
