Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)

664 VII. A KIEGYEZÉSTŐL A VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉIG (1867—1914). vitelére hasznosnak nem mondható“. A kari jelölő bizottság — némi ellenmondással a saját javaslatával — a gyógyszertani tanszékre Hőgyesen és Bókain kívül figyelembeveendőknek jelezte még Tóth Lajos helyettes-tanárt és Lőte Józsefet, a kísérleti kórtan magántanárát.166 A felség 1890 febr. 22-én Bókái Árpádot, az általános kór- és gyógytan ny. r. tanárát Kolozsvárott, nevezte ki a gyógyszertan ny. r. tanárává Balogh utódjául.167 Bókái Árpáddal kiválóan tehetséges és inventiosus tanerőt nyert az egyetem, aki úgy a Korányi klinikán eltöltött assistensi, mint a kolozsvári gyógyszertani intézet vezetésével elfoglalt évei alatt sok értékes munkát produkált. Az elsők egyike volt, aki felismerte a Ca nagy szerepét a szervezet háztartásában. Budapesti tanárkodása alatt, ha mint a magyarországi szabad­kőművesség erős elfoglaltságú nagymestere az eddiginél keve­sebbet is ért rá, hogy a saját dolgozataival vigye előre a tudo­mányt, mégis emlékezetessé tette működésének ezt a szakát is egy kiváló gárdának nevelésével, melynek több tagja került később egyetemeink tanszékeire. A Bókái távozásával megüresedett kolozsvári tanszékre Tóth Lajos neveztetett ki ny. r. tanárrá, tanszékét azonban nem foglalta el, mert a cultusministeriumba osztatott be továbbra is szolgálattételre, ahol őt mint utódjává kiszemeltjét a már betegeskedő Markusovszky semmikép se nélkülözhette. Tény­leg közel volt már az idő, amikor Markusovszky nyugalomba- helyezését volt kénytelen kérni s 1892-ben Tóth Lajos vette át a szép, de nagy tudást és szakadatlan fáradságot igénylő örökséget: az egyetemi ügyek intézésében való részvételt. Fáradhatatlan és áldozatos munkaerejével, mely sajátmagát mindig és maradéktalanul a kötelességteljesítésnek rendelte alá, hatalmas szervező talentumával, mely nemcsak a buda­pesti egyetem orvosi karának további felvirágoztatásával, egy nagy új klinikai telep létesítésével és hiánytalan felszere­lésével, a kutató munkálkodás erkölcsi és anyagi támogatásával, hanem új egyetemek felállításával szerzett magának soha el nem múló érdemeket és soha el nem felejthető nevet hazánk 166 1888 szept. 4-iki kari ülés. OL. VKM. 30709: 1888, 36769: 1889, 36835: 1888, 18993: 1890. 167 OL. VKM. 9278: 1890.

Next

/
Oldalképek
Tartalom