Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
PÁLYÁZAT A SEBÉSZEK BELGYÓGYÁSZATI TANSZÉKÉRE. 553 kérdést: ,,emelkedett-e tudomány-egyetemünk a szellemi fejlődés ama magaslatterére, melyen több külföldi, mint berlini, párisi, bécsi tudomány-egyetemek díszlenek?“ A ,,fájdalom, nem“-mel megválaszolt kérdés taglalásánál figyelemreméltó tanulságokat vont le Sauer, tanúságot téve róla, hogy nem hétköznapi elme volt, aki itt az egyetem problémáival részben ma is actualis módon foglalkozott. Ez a szép rectori beszéd Sauernek egyúttal a hattyúdala volt. 1859-ben keletkezett polyarthritis által megtámadott szíve 1863 nov. 17.-én felmondta a szolgálatot. Délelőtt még előadást, délután még szigorlatokat tartott, este 8-kor rosszul lett s 10 órakor kiadta hazájáért, a tudományért és minden szépért-jóért egyaránt hevülő, nemes lelkét. Tanártársa, Arányi boncolta: szíve több mint másfélszeres nagyságú volt, a két- és háromhegyű billentyű elégtelenségével. Hült tetemét szeretett és hálás tanítványai éjjel-nappal díszruhában virrasztották november 20-ig, sírba- tételéig és koporsóját is ők vitték a gyászkocsiig, melyet 300 medikus és jogász fáklyákkal és kardos magyar díszruhában vett körül. Nemcsak Pesten, vidéki városokban is tartottak requiemet utána, nov. 21.-én Kecskeméten a gyászmise alatt a város valamennyi harangját megkondították. Sauer árván maradt tanszékére helyettesként Wagner Jánost, az utóbbiéval pedig Gebhardt Lajos magántanárt bízta meg a tanártestület,130 az 1864 január havi kari üléséből folyólag a dékáni hivatal kiírta a pályázatot a belgyógyászati tanszékre, melyre tízen jelentkeztek. Az orvoskari tanártestület azonban csakis Wagner Jánost jelölte, valamennyi többi pályázó és a szabályos ternajelölés mellőzésével, mert a kar szerint Wagner az egyedüli, akire a tanszék teljes megnyugvással lenne rábízható s aki,,fényes eredménynyel“ helyettesíti a tanszéket Sauer halála óta. Az egyetemi tanács nem fogadta el a kar határozatát, követelte a hármas jelölést. A kar többsége azonban mégis fenntartotta első határozatát, míg a kisebbség a következő ternajelölést állította össze: Első helyen jelölte Wagner Jánost; másodikon Poór Imrét, aki 4 éven e tanszék mellett mint assistens volt alkalmazva, majd a syphilidologia és bőrbajok magántanárává habilitált s ez idő szerint főorvos 130 OH. 1864 jan. 17.
