Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
KOSSUTH LAJOS. 487 a clubok példáját, megkezdte az izgatást s a népgyűlések a tömeget tüzelték a forradalomra. Mindez oly közhangulatot teremtett a népben, mely a más nézeten levőket, az „árulókat“, félretolta s melynek végül a kormány sem tudott ellenállni. A főváros rendjének és biztonságának fenntartására nem volt meg a karhatalmi erő s ezért az izgatás és a terror egyre fokozódott. Nem a nemzetben, hanem a nép nagy tömegeiben találta meg Kossuth is azt a hatalmas támaszt, mely rheto- rikájának páratlan varázslatossága által felhevülve, követte őt a század nagy eszméiért való lelkesedésében, semmi aggályt nem érezve a saját fajáért. Könnyű lélekkel vágta szemébe a hagyományokat is tisztelő osztályoknak: „Veletek, ha lehet, de ha kell: ellenetek 1“ Orgiákat ült a demagógia és Kossuth is egyre kevesebbet törődött a ministertársaival történt megállapodásokkal, úgy hogy a túlkíméletes Batthyány már Bécsbe készült e megaláztatások ellen segítséget kérni, de Deák engesztelékeny befolyása mindig helyreállította, ideig-óráig, a megbékélést, míg azután szeptember havában a bomlás végleg bekövetkezett. íme „így támadt a legirtózatosabb belháború hazámban, melynek leírhatatlan siralmai az őrülés borzalmaival kábítják el az emlékezetet“. E szavak nem máséi, hanem Kossuth szavai 1858-ból!. . . Ide kellett tehát jutnia egy nemzetnek, mely nem hallgatva Széchenyi intelmeire, megtagadta a törvénytiszteletet, — melynek irányítását a fanatizált utca, a szónokló termek karzatja, a kémrendszerrel dolgozó terror vette át, s amelyeknek gárdáját a fanatizált, de épp úgy a jóhiszemű polgárok tömege is képezte, mely csakugyan abban a hitben élt, hogy a jog alapján áll s hogy mindenki áruló, aki a közfelháborodásban és ellenállásban hangos szóval nem vesz részt. Kossuth is nem a szándékában, hanem a felfogásában tévedett. Érzelmi politikát folytatott s mint meggyőződéses szabadkőműves, világboldogító, demokratikus eszmék diadalra juttatásának a szekerébe fogta ritka nagy rábeszélő tehetségét és elbűvölő ékesszólását s az általános emberiségért folytatott küzdelmében, teljes érzéketlenséggel e nemzet hagyományai és actuális érdekei iránt, a háttérbe szorította saját nemzetének particularis, de egyben létérdekeit. De nem kevesebb súlylyal esik szerencsétlenségünk serpenyőjébe Bécs viselkedése. Batthyány már békésen megegyezett
