Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL. AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG. hadseregnek szaporítására kért 40.000 katonát Magyarország tagadja meg. Pedig a ministerek erre vonatkozólag egyhangú állásfoglalása értelmében Batthyány már ígéretet tett a királynak, aki viszont megígérte, hogy annak beváltását követőleg azonnal átteszi az udvartartás székhelyét Budára, sőt azt is, hogy az országunkat fenyegető Jellasich horvát bánt megfékezi és letéteti. Maga Kossuth is részt vett a ministerek állásfoglalásának egyhangúságában s a kormány éppen őt bízta meg azzal, hogy ezt az országgyűlésnek bejelentse. Itt azonban Kossuth, ministertársainak kínos meglepetésére, egy számos feltételektől függővé tett oly magyarázatát adta a pragmatica sanctióban lefektetett közös védelmi kötelezettség-vállalásunknak, mely illusoriussá tette magát, ebbeli kötelezettségünket. Ettől fogva Kossuth a maga útját járta tovább, mint azt a „Március Tizenötödikedben megjelent cikkei bizonyítják, melynek júl. 30-iki számában még a márciusi törvényekkel is szembe szállott, felborítva teljesen a solidaritást minister- társaival s átengedve magát a radikálisoknak, kik most már egészen a magukénak vallják őt. Szept. 13.-án kimondotta Kossuth: „Mai naptól kezdve nem szorítják kezemet a ministeri collegialitás békói.“ Pedig a forradalmat az ország zöme nem kívánta. Maga Kossuth írta meg 1862-ben, hogy Deák Ferenc és egész nagy pártja, a teljes főrendi kar, minden megyei és minden városi törvényhatóság s a határozati párt egy része, tudni se akart forradalomról. Annál nagyobb actiót fejtettek ki az eltanult bécsi mintára a különböző, részben titkos clubok, melyek a nagy tömegek és a csőcselék mozgósításához jól értettek s ezeket egy Madarász László nevű egyén pedig, kit később Kossuth rendőrfőnökévé tett meg, a kormánypárt ellen izgatta. A pesti kávéházakat és az utcákat nagy számmal ellepték a hősködő fiatal emberek, az Arany János szavai szerint „hazájukat ordítva szeretők“, kik tekintélyes összegre rugó fizetésekben részesültek. Sok pénzt emésztett a rendszeresített kémrendszer is, melynek erkölcsi kártevései ellen élesen fakadt ki emlékirataiban Mészáros Lázár akkori hadügyminister. Pincéikben hatalmas fegyverkészleteket tartottak elrejtve, melyekről sem a hadügyminister, sem a ministerelnök nem tudott, de költségeit Kossuth mint pénzügyminister fedezte. A sajtó is követte
