Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
4i6 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. 1840 febr. 12.-én súlyos veszteség érte a hazai orvosi tanulmány-, valamint közegészségügyet: Lenhossék Mihály kari igazgató és országos főorvos elköltözött az élők sorából. Ezen alkalomból megtörtént az általa egy személyben betöltött két hivatal szétválasztása. A kari igazgató tisztje az 1841 febr. 6.-án kelt lf. elhatározással Bene Ferenccel381, a kar senior- jával töltetett be, aki egyúttal a bölcsészeti kar igazgatója is volt. Illetményei az egyetemi alap terhére 1500 forint fizetésben és 150 forint irodai átalányban állapíttattak meg. Benének a fennálló rendelkezések szerint seniori minőségében nyomban Lenhossék halála után, automatice kellett ellátnia a kari igazgató teendőit s így az ezzé történt kineveztetésekor zökkenésmentesen vehette át azokat. A protomedikus hivatala ugyanekkor Stáhly Ignáccal töltetett be, a kincstár terhére folyósítandó 2000 forint fizetés ellenében.382 Az egymással itt-ott szembekerülő két tisztségnek e szétválasztása tiszta helyzetet teremtett s ezenfelül is csak javára szolgált az amúgy is egy-egy egész embert igénylő mindkét fontos munkakörnek. Sajnos, ez a kedvező helyzet nem sokáig maradt fenn így, mert Bene Ferenc a protomedikus és három professor által 1841 máj. 6.-án kiállított orvosi bizonyítvány tanúsága szerint minden fárasztó munkát kerülni kényszerítő, súlyos chronikus tracheobronchitis-szel elbetegesedett s helyettesítésre szorult, amivel a kar seniorja, Reisinger János bízatott meg. 1842 végével Bene kiszolgált és jól megérdemelt nyugalomba helyeztetését kérelmezte, ami a helytartótanács 1843 febr. 7.-Í leirata szerint a Lipót lovagrend kiskeresztjének adományozása kíséretében engedélyezteti számára.383 Tisztjét pedig ismét egyesítették a protomedikuséval: a kari igazgatói teendők Stáhly Ignác teherbíró széles vállaira helyeztettek.384 Skodának korszakalkotó klassikus műve, az „Abhandlung über Perkussion und Auskultation“ csak hosszas érlelés után, 1839-ben jelent meg nyomtatásban; e két vizsgálati eljárással azonban már ezt megelőzőleg ismerkedtek meg Skoda osztályán 381 Codex III/5. 319, 413, 414. 382 OL. Litt.-pol. 1840. Fons 9, pos. 26. — 1841, Fons 8, pos. 42. 383 OL. Litt.-pol. 1843. Fons 8. 384 OL. Lit.-med. 1841. Pos. 27, 29.
