Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

TÖREKVÉSEK A KLINIKAI OKTATÁS FEJLESZTÉSÉRE.

375

székhelyén, de naponta át kellett járnia Pestre az egyetemre s az orvosi kar épületébe, s látogatnia kellett az állatorvosi intézetet, a füvészkertet, stb. a város különböző pontjain. Orvosi praxist egyáltalán nem ért rá folytatni, ami talán oly anyagi helyzetbe juttatta volna, hogy kocsit tarthasson továbbra is, de hatodik gyermekének megszületése után nem telt többé erre a célra s egyéb közlekedési eszköz híjján gyalog járva rótta az igen nagy távolságokat. A protomedikusi állás kötelezettségei sem voltak alkalmasak egészségének kímélésére. Az ország még nagy kiterjedésű volt és Píisterernek sokat kellett utaznia, ki egészen a tengerpartig, melyet elég gyakran veszélyeztetett Törökország felől a pestis.302 Július 21.-én megroppant az agyonfárasztott férfiú s a kari igazgatói tisztet át kellett adnia a dékánnak, Beer János dr.-nak303 s már aug. 13.-án meg is halt.304

Pfisterer utódává a felség orvoskari elnökké, tanulmányi igazgatóvá s egyben országos főorvossá 1825 szept. 2.-án Lenhossék Mihályt nevezte ki, aki okt. 23.-án Markovits Pál rector által egyetemi hivatalába be is iktattatott de nemsokára át is telepedett Bécsből Pestre.305

Azok az indokok, melyek a helytartótanácsot a klinikai oktatásnak a Szt. Rókus kórházba való áthelyezését szorgalmazó 1818 nov. i8.-iki rendeletének kiadására késztették, immár egyre fokozódó mértékben sürgették a klinikák kiszabadítását a rendkívülien szűkös és egyébként is előnytelen keretekből. Űj építkezésekre nem gondolt senki, hiszen az egész monarchiának, sőt a többi országoknak is úgyszólván valamennyi egyetemén igen jól vált be az a rendszer, mely a klinikai oktatásra a közkórházakat használta fel. Éppen csak Pest városa tett kivételt, mely barátságtalan magatartásával és kicsinyes érveivel következetesen ellene szegült az ilynemű megoldásnak, amely pedig kellő elrendezés mellett nemcsak az egyetemnek, hanem a kórháznak is előnyére szolgált volna. Az eddigi visszautasítások ellenére is újra megkísérelni óhaj302 OL. Litt.-extraord. 1822. Pos. 10-11. 13-14.,

303 OL. Litt.-extraord. 1824. Pos. 7.

304 Codex III/3. 109, 123. f

305 OL. Litt.-med. 1825. Pos. 214-5. í ^

1 u

v, ^