Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
376 V. A II. RATIÓTÓL <1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. tóttá a helytartótanács a két intézmény összeegyeztetését s e végből 1825 nov‘ 8.-án Lenhosséknak királyi biztosi hatáskörrel megbízást adott, venné fel egy bizottság élén az 1818-iki rendelet alapján megindított, de eredménytelenül végződött tárgyalások fonalát Pest városával, miként lehetne az egyetemi klinikákat a Szt. Rókus kórház osztályaival egyesíteni, avagy a klinikákat oda teljesen áthelyezni. Hogy erre mennyire szükség volt, azt a bizottság által felvett helyzetkép is megmutatta. A Hatvani-utcai épületben az administratiós személyzeten felül bennlakott a szülész, a prosector, továbbá hét assistens és a bába; a tantermek a hallgatók számának megszaporodásával túlzsúfoltakká váltak; a disciplinák is megtöbbszöröződtek 1784 óta s egyes tárgyak három nyelven adattak elő; előadóterem mindössze három volt az egész épületben, úgy hogy mindegyikükben reggel 6-tól késő estig folytak az előadások gyertya- vagy lámpafény mellett; a Hatvani-kapu felé tekintő földalatti épületrész akkora zajnak volt kitéve, hogy az abban folyó bonctani előadásokat a hallgatók meg sem értették. A bonctani szobák közé volt szorítva a nagycsaládú szülész, továbbá a prosector nedves, többször is sikertelenül restaurált lakása. Nem volt megfelelő terem a kari ülésekre, szigorlatokra, kari levéltárra, mindezek számára csak egy földalatti, lármás és szűk szoba állott rendelkezésre. A klinikák is oly szűkek voltak, hogy a hallgatóságnak itt is csak a fele fért el s ezek sem látták mind a műtéteket és bon- colatokat. Egy másik, igen részletesen kidolgozott összeállításban a bizottság helyszíni szemlék alapján a Rókus-kórházat és férőhelyeit ismertette s megállapította, hogy a felső emeleten még sok üres szoba van. Majd behatóan megtárgyalván az áthelyezésnek mindkét oldalú, sőt a kórházra nézve 4000 frt.-nyi megtakarítást is jelentő előnyeit, ily értelemben terjesztette fel Lenhossék a jelentést, melynek sorsát azonban már eleve is azzal látjuk megpecsételve, hogy a város John Lajos nevű megbízottja azt nem írta alá s referátuma alapján a városi tanács azt a határozatát közölte a királyi biztossal, hogy ter- menkint legfeljebb 8 ágyat adhatna át a tanítás céljára, azonban még ez is kibírhatatlan (intolerabilis) kiadástöbbletet jelenthetne, mely könnyen veszélyeztetheti, sőt romlásba is
