Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
254 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. Azokkal a több helyről felhangzott s még a 30-as években is megismételt nézetekkel szemben, melyek a magyar nyelvnek tudományos célokra való kiművelhetésével szemben tamás - kodó álláspontra helyezkedtek, már nehány év eltelte után — 1810-ben — maga a helytartótanács adta meg a hivatalos czáfolatot és pedig Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály ,,magyar füvészkönyv“-ének megjelenése alkalmából, amidőn a szerzőket meleg dicséretben részesítette fáradságos munkájukért, melyíyel elsőkként törték meg a botanikában, annak magyarul való megírásával a nyelvi nehézségeket, megmutatva, hogy ez a nyelv bármely tudományszak megírására teljesen alkalmas.7 1806-ban jelent meg tehát az új Ratio s november 4.-én tette közhírré a helytartótanács annak érvényre emelését.8 És mégis mit láttunk? A Ratio tényleges érvényre emelkedése két esztendőt késik. Az átszervezési munkálatok nem eléggé gyors ütemben haladtak előre s jóllehet azokat a felség 1807 máj. 31.-én erélyesen megsürgette, a helytartótanács csak az 1808 márc. 9.-én tartott ülésén mondhatta ki, hogy az új tanulmányi rend, illetve az „új studium medico-chirurgicum“ az 1808/09. tanévtől kezdve lesz bevezethető a pesti egyetemen.9 Az 1808/09-iki tanrend az első, mely már a Ratio által előírt 5 éves tanfoiyamot hirdeti meg. A tanfolyamnak egy évvel való megbővítése érthetőleg kelletlenül érintette első sorban a IV.-éves medikusokat, miként ez abból a kérvényből is kitetszik, melyet az 1808/09. tanév elején, nov. 27.-én nyújtott be a helytartótanácshoz, kérve az 5-ik tanév elengedését. Hivatkoztak rá, hogy Bécsben is elengedték az utolsó esztendőt a hasonló helyzetben volt orvostanhallgatóknak, hivatkoztak 24—27 év közti életkorukra, nemkülönben a szülőikre, akik nem tudnák őket tovább támogatni és hivatkoztak végül arra is, hogy nagy részüket odahaza már biztos állások várják, melyeket bizonyára másokkal töltenének be, ha kérelmük meghallgatásra nem talál.10 7 „. . . ostenderintque linguam hanc ad amplissimas quasvis scientias excolendas idoneam esse ...“ Cod. III/2. 295. 8 Codex III/2. 221. 9 OL. Litt.-pol. 1808. Fons 8, pos. 95. 10 OL. Litt.-pol. 1808. Fons 8, pos. 515.
