Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

AZ UDVARI TANULMÁNYI BIZOTTSÁG. 255 Hogy miként intéződött el a kérvény sorsa, arra adat nem került elő. A méltányosság is, a bécsi analogia is joggal téte- leztetheti fel, hogy a kérő szó nyitott fülekre talált. A követ­kező, vagyis az 1809/10. tanévben ismét kérvényt nyújtottak be, de most már az V.-ik éves hallgatók, engedtetnék meg nekik az év folyamán az első szigorlat letétele, tekintettel arra is, hogy az insurrectióban résztvettek; nem mulasztják el azonban, hogy egy mélabús mondattal el ne mondják: ,,hisz régen is elegendő volt a négy éves cursus4'.11 A Ratioval úgyszólván egyidejűleg hivatott életre az udvari tanulmányi bizottság. Szinte feltűnő ez az egyidejűség. Mintha csak az önkormányzati jogánál fogva szabadabb szel­lemi megmozdulásokra alkalmat nyújtó Ratio ellen is kereste volna a kormányzat a szükségesnek tartott féket: a császár 1808 márc. 25-ikén Ugarte gróf első kancellárhoz intézett kabinetiratával felélesztette és jún. 25-ikével újra működésbe hozatta az udvari tanulmányi bizottságot,12 melyet fennható­ságává tett a pesti egyetemnek is. Csak további rövid időbeli kérdéssé vált, hogy ismét a kormányzat érdekeire ügyelő igazgatók ültettessenek a karokba, a választott dékánok fölé, akik az egyetemi autonómiában rejlő függetlenségnek a kellő perez- ben ellensúlyozóivá tudtak válni. A magyar egyetemnek a Bécstől való függésbe helyezése legszemléltetőbben a tanszéki pályá­zatoknál mutatkozott, melyeket a pesti tanárok véleményeztek ugyan, de a végleges elbírálás és döntés joga az udvari tanul­mányi bizottság tagjainak, vagyis a bécsi tanároknak, a kezeibe tétetett le. Sőt további néhány év leforgása után 1812-ben, annyira átterelődött megint Bécsbe a tanszékbetöltések fontos kérdésébe való beleszólások bővülése, hogy a pályázatokat nem­csak Pesten, hanem Bécsben is meg kellett hirdetni, eleinte még csak esetenkint kiadott rendelkezések alapján, 1820 jan. 31-től fogva intézményes alapon.13 Ezzel azonban mindaz, ami a magyarokat lelkesítőt tartalmazott a II. Ratio, az olvasó szemét gyönyörködtető, de a lelkét hidegen hagyó bengáli tűzijátékká alakult át. 11 OL. Litt.-pol. 1810. Fons 10, pos. 86. 13 Mediz. Jahrbücher des k. k. oest. Staates 1811. I.^öti 13 Codex III/2. 594.

Next

/
Oldalképek
Tartalom