Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

AZ EGYETEM ELNÖKE ÉS HELYETTESE. 253 azonos volt a német örökös tartományok egyetemein dívó „Normal-Vorschriften“ megfelelő rendelkezésével. Mi sem természetesebb, mint hogy elég gyakran akadtak magukban vagy okkal vagy a nélkül bízó egyének, kik a vizsgáztatással járó és nem feltétlenül szükségesnek mondott pályázatok alól kivonták magukat s e helyett — ha hiába is reméltek „meg­hívást“ — kérvényt nyújtottak be valamely tanszék nekik- ítéléseért. Ezen kérvények hol tekintetbe vétettek, hol nem. De tény az is, hogy bár Bécsben állapították meg a pályázás elvi mellőzhetőségét, mégis — ha nem is mindig — ott akadtak fenn rajta, ha valaki dispensáltatni kívánt alóla, illetve a vele járó szó- és írásbeli vizsga alól.5 A Ratio a maga teljességében ki sem volt még dolgozva, annál kevésbbé életbeléptetve, amidőn 1802 márcz. 17-ikén a helytartótanács közhírré tette a királyi elhatározást, mely szerint a nagy műnek még a befejezése előtt, de a még érvényben levő rendelkezések megzavarása nélkül, egyes tervbevett főbb intézkedéseket máris életbe kell léptetni. Az első pont az egye­tem elnökének és helyettesének a kiszemelése volt. Az előbbi tisztségre Ürményi József országbírót, az utóbbira Petrovics József septemvirt nevezte ki a király. Egy további örvendetes lépés a magyar nyelv ápolása és fejlesztése irányában történt. Szótárakat és más egyéb magyar nyelvművelő műveket sürget a rendelet, melynek megjelentetését azzal kívánta megköny- nyíteni, hogy azoknak a kinyomatására az egyetemi nyomdát, az egyetemi alapot pedig arra kötelezte, hogy a szerzőket pénzbeli jutalmakban részesítse.6 Előszele ez már annak az 1805: IV. tör­vénycikknek, mely az 1792: VII. törvénycikk továbbfejlesz­téseként, a hazai nyelv (lingua patria) teljesebb kiművelésének előmozdítását rendelte el s megengedte, hogy a törvényhatósá­gok a magyar kir. helytartótanácscsal magyarul is levelezhetnek. 5 így pl. Sauer Ignác esetében, aki 1841-ben a belgyógyászat meg­üresedett tanszékére törekedett, de arra nem pályázott, hanem folyamo­dott, amire az államtanács referense azt a megjegyzést tette a votumá- ban: „Ob Sauer sich nicht genützt hätte, wenn er sich dieser Prüfung unterzogen und bey derselben ein jenes seiner Kompetenten übertref­fendes Elaborat geliefert hätte, ist ein zunächst in seinem Interesse liegende Frage.“ StR. 2182: 1841. 6 Codex III/2. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom