Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
246 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. is kapott az elnök, hogy alárendeltjeinek a szabadságát el ne nyomja. Az elnök évente tájékoztató és minősítő jelentéseket tartozott a helytartótanácshoz felterjeszteni az egyes tanárokról és működésükről. Az egyetemi magistratus (magistratus Universitatis acade- micus) a rector, a négy kari dekán és ugyanannyi seniorból állott s eddigi hatalmát tovább gyakorolta. A tanácskozás alá kerülő ügyek előadói a dékánok, akadályoztatásuk esetén a seniorok voltak. Véleménykülönbségek felett szavazattöbbség döntött. így kerültek a rector által aláírt ügyek jegyzőkönyvbe foglalva az elnök láttamozásával a helytartótanács elé. Azon elv alapján, hogy a magistratusba a legkiválóbbaknak kell jutniok, a rectort és a négy dékánt minden kötöttség és kor- előny nélkül titkos szavazás útján kellett választani. Nehogy az egyébként is tudományosan elfoglalt tanárok ezekkel a hivatalokkal is megterheltessenek, tudományos érdemekkel bíró más férfiakat is fel lehetett venni a kari testületbe; az itthon avatottak 6, a monarchia más egyetemén avatottak 12 aranyat tartoztak fizetni bekebelezési díjul. Ezen összegek a kari tagok közt voltak szétosztandók. Ugyanez állott magukra a tanárokra nézve is, ha a karba felvétetni óhajtattak. Az ekként bekebelezett docíorok jogot kaptak a rectori és dékáni méltóságra való megválasztatásra. Mindegyik kar a dékánjának elnöklete alatt tartotta az üléseit, melyekre minden megkülönböztetés nélkül az összes „collegák“ meghívandók voltak; ezekben tárgyaltattak meg a facultás ügyei; a jegyzőkönyveket a kar legifjabb ülnöke vezette, aki azokat a dekán által történt láttamozás után a magistratushoz terjesztette fel. Ezekben az ülésekben tanácskoztak azoknak az érdemessége felől, akik a doctori czímre és díszre igényt tartottak, valamint azokéról, akik a megüresedett tanszékekre pályáztak. A doctori fokozat jelvényei a hozzájuk fűződő méltóság megőrzése érdekében az addig megszokott formáknál valamelyest ünnepélyesebben voltak átnyujtandók. Az előbbeni kari igazgatók teendői a dékánokra szállottak át, akik az ifjúság erkölcsére és fegyelmére tartoztak 2 Zavarólag hatott volna a magistratust „tanács"-nak lefordítani, amely alatt mindig a senatust értettük és fogjuk ismét érteni, amidőn az újra fel fog állíttatni.
