Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

UTASÍTÁS A TANÁROK RÉSZÉRE AZ ÜJ RATIO SZERINT. felügyelni s az általuk elkövetett kihágások és vétségek esetei­ben vagy magok bíráskodtak, vagy a súlyosabb esetekben a kari ülés vagy a magistratus elé terjesztették az ügyet. A déká­noknak jelen kellett lenniök a kari nyilvános vizsgákon, aka­dályoztatásuk esetén a seniorok helyettesítették őket; ugyan­csak ők kezelték a kari pénztárt s felügyelni tartoztak, hogy a tanárok tanítói kötelességeiknek rendszeresen eleget tegye­nek. Az orvosi karban a főfelügyeletet (superinspectio) az országos főorvos gyakorolta, aki a kar belső ügyeibe ugyan bele nem avatkozhatott, de jogában állott nemcsak az egész­ségügyi, hanem az orvosi tanulmányi ügyekben is a maga észrevételeit megtenni s azokat a helytartótanács elé terjesz­teni; miért is kívánatosnak jeleztetett, hogy a dekán az országos főorvossal („archiater“) egymás dolgait támogató tanácsko­zásokat folytasson. Az egyetemi tanároknak szóló utasítás kimondta, hogy kötelességeik közé tanítványaiknak nemcsak az oktatása, de az erkölcseik, valamint az egész iskolai fegyelem feletti őrkö­dés tartozik. Ha a tanárt akár egészségi, akár egyéb igazolt okok kötelességei teljesítésétől visszatartották, akadályoztatá­sát felsőbbségének bejelenteni tartozott, mely helyettesítéséről gondoskodott. Az egyetemnek nem az lévén a rendeltetése, hogy az ifjúságot a tudományosság legfőbb magaslatáig fel­vezettesse, ezért a tanárnak az a hivatása, hogy szakmájának fő elemeit nem kívánatos elkalandozásoktól mentesen magya­rázza, hogy ilymódon a szorgalmasabb tanítvány az illető tudománynak egész területét megismerhesse s az irodalmi források és tudományos eszközök felhasználásával tovább képezhesse magát. Fontos e szerepe a tanításnál a könyvnek, mely se túlbő, se hiányos ne legyen, hanem olyan, hogy a maga használata előírt idején a tartalma haszonnal legyen elsajátítható. A könyvek megválogatása nem a tanár mérle­gelésére van bízva, hanem a kir. helytartótanácséra s ennek a hivatása, hogy megválogassa, melyiket rendeli el használatba vétetni. A tanár a könyv szerzőjének nyomait köteles követni; magyarázza s ne cáfolja, hanem példákkal tegye érthetővé a könyv tartalmát, alkalmazása módját; ne keverjen bele magasröptű okoskodásokat s az elmét feleslegesen fárasztó, idegenszerű fejtegetéseket és részletezéseket. Szükséges, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom