Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

iy8 IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).

viszont ez utóbbiak az ők visszhangjai. Gyakran titkos megegyezés forog fenn: do, si des. Ez a sorsa a professoroknak is. A második fejezetben a tanári hivatás betöltésére való nevelődés eszközeinek teljes hiányáról („defectus absolutissimus“) értekezik Winterl. Elsősorban a serkentő tényezők hiányoznak. Igaz ugyan, hogy a lélekben gyökerező serkentettség feleslegessé tesz minden egyéb ilyen eszközt, ám sok buzgó tanár buzgalma is gyorsan elernyed, ha remuneratiókkal nem serkentik. Leginkább azonban a restek kíméletlen, ellenséges indulata hat ernyesztőleg, mert a törekvőket sokan üldözik. Meg kellene állapítani a buzgó tanárok érdemeit, de erre nincs megbízható módszer; mert a hírnév csalékony és jobban szerezhető meg álnok úton, mint érdemekkel; a tanulók tetszése pedig — s Németországban ettől függ a tanárok szerencséje — csak lanyha mértéke az érdemnek, mert a buzgó tanár az összes rest tanulók ellenszenvét vonja magára, a restek pedig mindenütt túlsúlyban vannak. Ha pedig a tanár rest és szorgalmas tanulókkal kerül össze, akik esetleg nála is többet tudnak, akkor ezek rosszul járhatnak, mert a tanár szavazatától függ a szigorlat eredménye és a promotio. A tanárok kiadott könyvei felett írt bírálatok részlehajlók; ki ne tudná, hogy a recensensek pénzt várnak a szerzőktől. Néha az a tétel áll fenn, hogy „figulus figulum odit“. Az illető physiognomiá- jából és szokásaiból levont ítéletek is megbízhatatlanok. Szóval az érdem elbírálásához minden mérőlépték hiányzik s ezért jutalmakat csakis a kor, a szolgálati idő, a család nagysága és az ezekhez hasonló körülmények tekintetbevételével helyes adni. Végül a szigorlatokról, mint a sikeres előmenetel elbíráló eszközének elégtelenségéről mondja el nézetét Winterl, azt tartván, hogy a legnagyobb idiota is, aki nem hallgatott semmiféle előadást és egy könyvet se olvasott el, négy órán keresztül úgy examinálható, hogy approbatióját elérje, ha pld. ilyen kérdéseket kap: mi a tej? mi a szem? mi egészségesebb, a friss vagy a rothadt hús ? stb. Viszont kaphat olyan merőben elméleti kérdéseket, melyekre a világ öszszes tudósai sem tudnak meggyőzően megfelelni, sőt amelyeket az illető nem is köteles tudni. A vizsgáztatónak nincs megtiltva, hogy a jelöltnek nehány nappal a szigorlat előtt azokra a kérdésekre terelje a figyelmét, melyeket feltenni készül a szigorlaton. Könnyű