Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
A RATIO REFORMJA. I77 nyeihez, de egyben a kormányzat intentióihoz is kellőkép simuló reformja, de voltaképen egy egészen új Ratio megalkotása végett. A bizottság azonban nem készült el a hatalmas anyagot felkaroló munkálataival a kitűzött, vagyis az 1792-ben összeülő budai országgyűlés idejére s csak 1793 febr. 12.-én fejezte be 43 ülését foglalkoztató munkáját. Az Országos Levéltárban egy tekintélyes fasciculus168 169 egybegyűjtve őrzi azokat a „projectumok-“ és „postulatumokat“, melyeket a karnak, ha nem is az összes, tanárai nyújtottak be a regnicolaris bizottságnak. De nemcsak az egyetem tanárai használták föl a fel is kínált alkalmat a felszólalásra, hanem a protomedikus, sőt egy „auctor anonymus' is, ki még II. József életében írta meg s azóta is csendben melengette a dekán által 1791 szept. 29.-én „planum confusum“-nak nevezett „opellum“-át; ezen, tájékozatlanság és hozzá nem értés bátorságával és jó szándékával megírt tervezettel épp oly kevéssé fogunk foglalkozni, mint ama további három értéktelen tanulmányi rend-tervezettel, mely az előbbihez mellékelve foglal helyet a nagy acta-kötegben. Ám ki vitathatná el az örvendetes tényt, hogy a tanulmányi rend reformja iránt szélesebb körben is megvolt az érdeklődés, nemcsak az illetékesekében ! Különlegességénél fogva és keserű misanthropikus hangja miatt egy elaboratum kapja meg figyelmünket: Winterlé, a botanika és chemia tanáráé, a következő címmel: „Defectus principales universitatum omnium.“ Ebben Winterl három fejezetre bontva mondja el a maga fanyar véleményét a szerinte az összes egyetemeken a tanszékbetöltés körül dívó eljárásról, a szigorlatokról stb. Az első fejezetben a tanszékekre való kiválogatás nagy nehézségeiről szól. Ügy látja, hogy a legnagyobb elmék sokszor magánúton kénytelenek kenyerüket megkeresni, nem fedezi fel őket senki, kiművelődésük eszközeitől meg vannak fosztva. Akik róluk bírálatot mondani volnának hivatva, nem ismerik őket, még kevésbbé a belső értéküket. De a bírálók részrehajlók: kinek-kinek meg van a maga „favoritja“. Gyengefejű bírálók csakis gyengefejűeket pártolnak s ellenségei a tehetségeseknek. A hatalmasoktól függ a szegény, ezek pedig alárendeltjeik ítéletére támaszkodnak, 168 OL. Regnicolaris ltár. Lad. 000, Fase. C, N°. 20, 21 és 22 és nagyszámú mellékletei. A Pázmány-egyetem története III. 12
