Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
SCHRAUD FERENC. I75 síttessenek a nem pályázókkal és a vizsgák alól magukat mentesíteni törekvő folyamodókkal szemben. A tanulmányi bizottság is elfogadta a Prandt—Stipsics—Schraud-féle terna- combinatiót, de azzal a módosításssal, hogy ha Prandt előlépne, helyére ismét hármasjelölés: Stipsics—Schraud—Pfisterer, s ha Stipsics nyerné el a kórtani tanszéket, megint hármas jelölés: Schraud—Pfisterer és Mühr József lépjen. Mühr folyamodványa ugyanis a lf. kézjegygyei volt ellátva s nevezett kiváló képzettségű tiszti főorvos volt Krassó, majd Sopron s legutóbb Komárom megyében. — A helytartótanács továbbra is kitartott a maga álláspontja mellett, rámutatva, hogy fokozatos előléptetések esetén Schraud egy oly kathedrát fog betölteni, amelyre nem is pályázott, miáltal a pályázat-kiírásoknak a komolysága fog a nyilvánosság előtt csorbát szenvedni. Trnka örökére még mások is pályáztak, jelesül Etienne András erdélyi physikus, Dorics István és Lange Márton, előbbit az illyr udvari kancellária, utóbbit gróf Bánffy György, Erdély kormányzója ajánlotta, ami azonban figyelembe vehető nem volt, mert pályázataik elkésve érkeztek be. Ferenc király az orvosi kar s a vele egyetértő országos főorvos javaslatát fogadta el, a tanulmányi bizottság módosításával. Ezen értelemben a helytartótanács ápr. 27.-én értesíté az egyetemi magistratust, hogy a felség a praxis clinica tanszékére Prandtot, az így megüresedett kór- és gyógyszertani tanszékre Stipsicset s ennek a helyére Schraud Ferenczet nevezte ki. Egyben Szeged városa utasítást kapott, hogy Schraudot sürgősen mentse fel hivatalos teendői alól s küldje fel Pestre.166 Mellőzve a pályázati szó- és írásbeli vizsgán feltett kérdéseknek és az egyes pályázók feleleteinek és dolgozatainak ismertetését, csak kivonatosan ismertettük és mégis terjedelmesre nőve a belgyógyászati tanszék betöltése körüli eljárást, hogy megnyugvásra szolgáló módon demonstráljuk, mily komoly lelkiismeretességgel kezelték az illetékes fórumok ezt a nagyfontosságú ügyet. A jövőben is látni fogjuk, hogy amennyiben e fórumok bármelyike és bármely okon el akart térni a tárgyilagos alapról, mindig akadt köztük több is, mely ha kivételesen sikertelenül is — igazságkereső erélylyel szállt síkra a legérdemesebbek célhozjuttatásáért. Ha pedig Kovachich Márton 18 * OL. Litt.-pol. 1792. Fons 9, pos. 44.
