Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
174 IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806). dődött a tanév s e fontos tárgy előadásának nem volt szabad fennakadnia, miért is a pályázat eldőltéig a természetrajz tanára Schönbauer József kapott megbízást annak helyettesi minőségben ideiglenes ellátására, A kar 1792 február 5.-én tartotta meg a tanszékre jelölő ülését, melyre egyik ,,arbiter“-ül a köztiszteletben álló öreg gyakorló orvost, dr. Glosius Sámuelt is meghívta.163 A kar jelölését az egyetemi magistratus is magáévá tette. I. helyen ajánlották Prandt Ignác rendes, II. helyen Stipsics Ferdinánd rk. tanárt s III-on Benkő Sámuelt, Borsodmegye tiszti főorvosát. A helytartótanács lényeges változtatást tett a jelölő javaslaton, mert nézete szerint a tanszéket oly egyénnel kell betölteni, aki hosszabb praxis felett rendelkezik s ezért I. helyen Pfisterer Andrást, Buda város tiszti főorvosát, Il-on Benkő Sámuelt és III-on Büky Józsefet jelölte; az utóbbinak érdekében Bácsmegye karai és rendei a febr. 6.-án Szabadkán tartott közgyűlés határozatából folyólag pártoló felterjesztést küldtek fel a helytartó- tanácshoz,164 mint látható: nem egészen eredmény nélkül. A helytartótanács jelölését azonban a magyar udvari kancellária nem találta megnyugtatónak s az orvosi kar, valamint a külön evégből kirendelendő censorok újra való meghallgatását rendelte el, minek eredményeként sorrend szerint Prandt, Stipsics és Schraud Ferenc, Csongrád és Csanád vármegyék s Szeged sz. kir. város t. orvosa kerültek a jelölésbe, amivel a kari igazgató Veza Gábor is egyetértett, azzal a további elgondolással, hogy amennyiben Prandt elnyeri a tanszéket, az ő helyére Stipsics, ennek a helyére pedig Schraud jöjjön, akinek a pályázati vizsga alkalmával megmutatkozott kitűnő elméleti és gyakorlati ismereteit, előadói készségét és jeles dolgozatait Veza különös melegséggel emelte ki. A hely- tartóság ezek ellenére megmaradt az eredeti álláspontján, mert elvileg ellene volt a nem pályázó professorok fokozatos előléptetésének,165 lévén a legfelsőbb intentio is az, hogy a pályázás alkalmával különösen kitűnő férfiak előnyben része163 OL. Litt.-pol. 1792. Fons 9, pos. 44. 164 OL. Litt.-pol. 1792. Fons 9, pos. 61. 165 „... da von einer Lehrkanzel zur anderen bei einer wohl- geordneten Universität sehr Vieles streite“. OL. Canc. 3719 : 1792, előirat: 11.328 : 1791.
