Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
86 III. AZ ORVOSI KAR NAGYSZOMBATBAN (1770—1777). tassék ki a részére az egyetemi pénztárból s egyben megadta neki a „tanácsosi“ címet. A királynő — Störknek nem a bécsi, csupán a nagyszombati orvosi karra vonatkoztatott nézetével szemben — felette szükségesnek mondja a gyakorlati klinikai oktatást, s az ehhez szükséges kórházi beteganyag előteremtése végett erősen szorgalmazza a Nagyszombat városával kötendő megfelelő megállapodást. A chemiai laboratórium (Winterl 1774 dec. 31-i felségfolyamodványa értelmében) kellő felszerelésére és folytatólagos üzembentartására évi 300 forintot s egy ammanuensis vagy laborator tartására évi 144 forintot kap. Gondoskodni kell a botanikus kertről is, annak bekerítéséről, nemkülönben a szükséges növényekkel való beültetéséről. A kertész zsoldja 2 forinttal megtoldandó, egy segédje részére havi 10 forint kiutalandó. — A rendelet elismeri, hogy sikeres anatómiai oktatásról hullák nélkül nem lehet szó s ezen segítendő, Pozsony és Nyitra vármegyéket újra fel kell hívni, hogy a télen kivégzettek hulláit küldjék meg az egyetemnek. A királynő tehát a magyar biztosok javaslatára szakított azzal a mondással, hogy a „boni in arte viri“ beérik az állatok boncolásával s a nagyszombati kar nagy elégtételére szolgálhatott, hogy a királynő revideálta a Störk befolyására elfoglalt és aláírásával szentesített álláspontját. A rendelkezések végrehajtásával a jelentést tevő királyi biztosok bízattak meg.72 A királyi biztosok imént ismertetett javaslatai sok jó szándékról tesznek bizonyságot. A királynő magáéivá is tette őket, de még a királyi szó hatalma is megtört a nagyszombati helyi okokon. A szomszédos vármegyékben nem történt annyi kivégzés, mint amennyire az anatómia és a sebészet tanárainak a sikeres tanítás érdekében szükségük lett volna. Nagyszombat városa pedig konok magatartást tanúsított továbbra is s a passiv resistentia már-már passiv renitentiába csapott át. A város kétségtelenül jószívű polgárai szívesen hoztak könyörületes áldozatokat elszegényedett lakos-társaik részére az állam- hatalom által mindig nosocomium néven emlegetett xenodo- chiumban, sőt a nem nagyszombati szegények részére is a lazarethumban, semmikép se voltak azonban hajlandók csak néhány ágyat is klinikai oktatás céljaira átengedni, jóllehet az így adódó ápolási költségtöbbletet az egyetemi pénztár 72 Merkur v. Ungarn. 1787. 1012. 1.