Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
A STÖRK-FÉLE ÜJ TANULMÁNYI ÉS SZIGORLATI REND. 87 vállalta volna. A botanikus kert ügye sem tudott megérlelődni. Mindezek következtében Nagyszombat egyre alkalmatlanabbnak bizonyult arra, hogy az egyetem otthonául szolgáljon. 1774-ben Störk Antal, a „comes archiatrorum“ néven emlegetett studii medici praeses, új tanulmányi és szigorlati renddel ajándékozta meg a monarchia összes orvosi facultásait, melyet hol a Störk-féle 1774. évi, hol 1775. évi tanulmányi rendnek nevez az irodalom. E megjelölések egyike ellen sem tehető észrevétel, mert az 1774 aug. 9-i keltezésű és okt. 3-án legfelsőbb jóváhagyást nyert rend 1775-ben látott nyomtatásban napvilágot és lépett életbe. Bécsben s a vele conformált vagy conformálandó egyetemeken mindeddigelé van Swietennek 1749-ben készített tanulmányi rendje állott érvényben, amely amellett, hogy az egyetemi oktatás az állam impériuma alá helyeztetett,a legmesszebbmenő tanszabadságot biztosította, nem is annyira a tanárok, mint a tanulóság részére. Az állam, illetve az uralkodó által kiválasztott és kinevezett tanárok csak engedélyezett tankönyvekből taníthattak, de egyeseknek, mint például Winterl- nek és Plencknek megengedtetett a „systema proprium“ követése. A tanulók azonban a hallgatandó tantárgyaknak semmiféle sorozatos egymásutánjára nem voltak kényszerítve és teljesen a tehetségüktől és szorgalmuktól függött, mennyi idő, illetve hány év alatt végzik el a tanfolyamot, a készültség megbízható próbakövéül pedig a teljes mértékben szószerint, vagyis szigorúan kezelt szigorlatok s az ezekkel szigor dolgában nem kevésbbé enyhén elbírált dissertatiók voltak hivatva szolgálni.73 Störk tanulmányi rendje lényegileg nem sokat változtatott a van Swieten-félén, éppen csak a nagyvonalúságtól fosztotta meg, a tanulmányi rendből inkább szabályzat lett, mely az orvosi tanulmányok köttetlenségét szüntette meg s tekintet nélkül az egyes tanulók tehetségére és szorgalmára, avagy ezek merő ellentétére, mindenki számára kivétel nélkül öt esztendőben állapította meg a kötelező tanulmányi időt s a 73 van Swieten „Plan“-ja szerint: „Pourvu qu'on sóit rigide dans Texamen, on peut sans le moindre risque laisser le temps des etudes non limité“.
