Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 91 az. Valószínűleg per contagium az olaszoktól terjedt át Magyar- országba és így azonos a betegség az olaszok Febris Petechiali- sával. Kormeghatározása szerint: „Lues Pannonica est febris malignae pestilentis aemula, ab ejusmodi atomis sívé effluviis salinis volatilibus acribus, vei in nobis intus genitis vei ab extra susceptis, ortum ducens, cum calore praeternaturali, cephalalgia, cardialgia, aliisque tetris symptomatibus concomitata.“ Ragályossága oly nagyfokú, hogy a legegészségesebb embereket s a legtudósabb orvosokat sem kíméli meg.1 Kórokozói közé tartoznak a csillagok, melyek állásának befolyása nem tagadható. Azután a levegő mineműsége, főleg az a levegő, melyet hullák és ürülék fertőztek. Élelmi szerek közül a rósz és czélszerűtleníil elkészített hús, a romlott, mocsaras, sárral és férgekkel telt víz. A lelki szenvedések által a szív systoleja és diastoléjának lefolyása gyorsíttatik s ez által a romlott vér mozgása fokoztatik. Hajlamosítva vannak reá az epés és vérmes vérmérsék- letűek, a gyengébb öregek, és jobban a férfiak, mint a nők; más bajban szenvedők (scorbut, hideglelés) könnyebben kapják meg, mert vérük már romlott. Az összes ártalmak összejátszanak Magyarországban.1 2 A katonák nappal majd szétfolynak az izzadtságtól, éjjel pedig dideregnek. A táborokat sokszor nem lehet változtatni s a meglévő ártalmasságokat tűrni kell tovább; néha oly távol vannak felütve, hogy hozzáférhetlenek a friss ételeknek; inni is azt kell, a mi épen van, sokszor piszkos mocsárvizet. A keletkeztető okok lánczát a contagium zárja. A katonák megbetegszenek és a merre járnak magukkal viszik a betegséget mások közé; a helyett, hogy veszteglőkbe („hyber- naculum seu Gallis sic dicta: quarantaine“) csuknák őket. A fertőző anyag a miasmában rejlik; ez vagy kívülről hurczoltatik be, vagy magában a szervezetben, a nedvekben, 1 „Contagiosam esse testatur illius effectibus, dum fere nullis cum aegrix conversantibus, etiain optimo sanitatis robore praeditis, suo con- tagio páréit, ita ut nec Medici Doctissimi ullo hic privilegio gaude- ant.~ (10.) 2 21.
