Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
GYÖRY TIBOR jobb az erőbeli állapot, annál hevesebb a tusa a betegséggel; így a heves tusa, a heves tünetek visszafelé jó erőkre mutatnak.1 Kedvező jeleknek veendők : a nagy és egyenletes ütér- lökés, az egyenletesen terjeszkedő hő, az egész testre elterülő izzadás; annál jobb, minél zavarosabb és sűrűbb a vizellet, minél kedvezőbb a kiütés és a daganatok kitörése, mert így a remény is indokoltabb, hogy a betegség a 14-dik napon belül fejeződik be. Azonban elhúzódik a 20-dikig is, de akkor rendesen más betegségbe megy át. Kosz jel, ha mindjárt a megbetegedés kezdetén deliriumok jelentkeznek, melyek az alvás alatt sem ülnek el; továbbá a reszketés, görcsök, állandó álmatlanság, szomjhiány, „ pehely- fogdosás “, „ráncz-simítás “. A szív összeesésére mutat: a vizellet önkénytelen elcsur- gása s a folytonos hasmenés. A test állandó hűvössége, a csuklás és a száraz köhögés halálos jelek. A betegség befejeződése válsággal történik. Gyakori módja a kórnemző anyag metastasisa a fülekre, midőn is e helyen tályogok képződnek; a betegek a bajtól megszabadultak, de süketek lesznek. Vagy pedig daganat és gennyedés lép fel a herében, vagy egyébb „minoris notae“ helyeken. A 7., 9., 11. és 14. napon fellépő icterus kedvező krisist jósol; a 7-ik nap előtt jelentkező sárgaság azonban halált. Miként később látni fogjuk, szerzőnk gyógyításmódja is sokban előnyösen tér el a többiétől. S így ezen művelt, gondolkozó paracelsista könyve a morbus hungaricus irodalmát minden tekintetben értékesen gazdagította. * Méltóan sorakozik melléje nemcsak időrend tekintetében, de közel értékét illetőleg is a weimari Jacobi János Ernő ugyanazon évben készült dissertatioja: „De Lue Pannon ica vulgo dicta die Haupt- oder Ungarische Krankheitu (szintén : Erfurt, 1687.). A betegséget nem tartja új bajnak, csak a neve i 20. V'
