Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
82 GYÖRY EREK Egyesek folytonos álmatlanságban vannak; mások mély. kábult álomba merülnek, melyből fel sem ébreszthetők, „a szeretet szava sem nyitja fel szempilláikat“. Az összes érzékek működése bénult. Gyakran húzó fájdalmakat éreznek hátukban, a kereszt- csont táján és végtagjaikban, némelyek oldalszúrást éreznek és száraz köhögésben szenvednek s rövid, gyors vagy nehéz lélekzetüek. Egy részük testén vörös, barnás, kék, fekete, sőt ólomszínű foltok lépnek fel, másik részükén hólyagcsák lépnek fel a mellen és háton, néha a szájban és nyelven is; némelyik még daganatokat is kap a lábán vagy füle mögött. A nyelv, száj és garat szürke vagy fekete lepedékkel borított; gyakran felrepedezett és kemény, száraz; ennek folytán heves égést éreznek le a gyomorig. A tünetek elbírálását illetőleg három útja nyílik az orvos megtévedésének: ha az orvos nem mérlegelte meg pontosan az összes körülményeket; ha a beteg észrevétlenül valami ártalmas dolgot követett el; ha a környezet és ápoló személyzet ezt bár észrevette, de elhallgatta. Ezek után Skreta leírja magát a beteget. Egy becsületes, körültekintő orvos alapos és rendszeres megfigyelésének gyönyörű példája ez, mely méltó rá, hogy az eredeti szószerinti szövegben elolvastassék.1 1 Das erste / so uns in besuchung der kranken zu betrachten fürfallet / ist das angesicht derselbigen. So nun bei ihnen das angesicht nit zu sehr fersteilet ist/ noch scheuzlich aussihct; die äugen hübsch / lauter / lebendiger färb / und glänzend sind / das liecht one beschwärd fertragen können / die auglider gebürlich und nach willen auf- und zuschliessen / und sich ring hin und wider wenden können; die nase / und der daraus kommende atem nit kalt; die schlaeffe / Stirn und wangen nit wie holz / sondern im angriff die natürliche waiche haben; das gehör auch zimlich gut; der ferstand und die gedachtnus nit abgenommen ; die red nit stamlend / schwach / zitternd oder gebrochen istder mund inwendig sauber und feucht: die zunge auch glatt und mit Speichel wol befeuchtet / und im schlunde nichts ferhinderliches sich erzeiget / kan man / so andere merkzaichen auch wol ausfallen / kainen gefährlichen zustand daraus machen. Im gegentail aber / so das angesichts allzu eingefallen / allzu traurig / allzu dunkel und allzu stürmisch aussihet / sie auch die leut nit anschauen mögen; die hahr ihnen for schreken gen berg stehen; die äugen dunkel / tieff ligend / rinnend und unwendsam ; die nase spizig und kalt / und der daraus gehende atem
