Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
74 GYŐR VT TIBOR contagiosa cum aliquali horroré, calore, insigni capitis dolore et cardialgia conjuncta, a miasmate contagiosa, salino volatili. sulphurea actuato dependens.“1 A láz, melynek oka a gyomorban van, az „archeust“ felingerli s így a vér megromlik. Mint közvetett ok a miasma malignum „A-e et 0 e1 2 volatili acri, arsenicali constans“ szerepel s mely vagy kividről vétetik fel mint contagium (miasma communicatum) vagy a szervezeten belül keletkezik (miasma generatum). Külső okai (causae non naturales) az ismert hatféle. A levegőbeli ártalmak közül kiemeli a hullákat környező levegő szétáradását s az apadó folyók körüli levegőt. Az étel és ital pontjánál Coberus szavaival Írja le mondanivalóit. A betegségre legjobban hajlamosít a vérmes vérmérséklet. A két nem egyaránt ki van neki téve. de különösebben a terhes nők. A kor nem óv ellene, de gyerekek és ifjak köny- nyebben megkapják, mint a vének, mert testük lágvabb s a méreg igy jobban terjeszkedhetik erejével; a test növekedésével együtt nő a meleg, ezért öregeknél a lázak egyáltalán ritkábbak.3 Tünetek. A „készülőben levő“ (imminens) betegséget nehéz felismerni; reámutatnak azonban az esetleg elkövetett diaeta-hibák, a tagok nehézsége, lomhasága, az ételundor s a lázasság (calor febrilis). A meglevő baj jelei közül kimagaslanak annak elválaszt- hatlan jelei: a gyomortáji és fejfájás. A többi tüneteket Loew nagyrészt a többi szerző nyomán adja s azért bővebben nem irom le őket. Csupán az ítt-ott előforduló igen erős köhögést és esetleg véres köpetet említem meg, mint a melyet ő (Gabel- choverre hivatkozva) elsőként említ és azt, hogy a betegektől néha férgek távoznak el.4 A tünetek összességükben azonban igen változékonyak; évről évre módosulnak az egyének vérmérséklete, a fellépés helye és egyéb viszonyok szerint. 1 6. 2 (Sulphure et sale.) 3 6—19. * 21. és 22.
