Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 75 Loew munkája nem tartozik ezen litteratura kimagaslóbb termékeihez. A betegség eredetének kérdésében Jordanus, Ruland és Sénnert között evez el s pathologiai nézetei keverékét képezik Galenus, Paracelsus és Helmontnak. Egy ember, a ki eleget tanult, de még meg nem emésztette. * A morbus hungaricus irodalmának legbosszantóbb könyve : Cardilucius János Hiskias-é. Rövid czíme: „ Kurtzer Bericht von den neulicht grassirenden und toedtlicht ansteckenden Lager- Seuche oder Unger Ischen Flecken- und Bedecken-Sucht. . .“ (Sultz- bach, 1684.) A szerző elfogult, zavaros fejti ember, a ki Hippokrates Írásait rendszer nélkül összeállítja olykép, hogy abból kisül a febris petechialis. A pestist, febris pestilent és febris malignát egyazon betegségnek jelenti ki, csak a halálozási arányban lát köztük különbséget. A pestisben meghal mindenki, a pestilensben a legtöbb; a febris malignából pedig többen gyógyulnak ki, mint a mennyien meghalnak. Az utóbbinak bajai közé tartozik a febris Ungarica, melyben, ha van kiütés, úgy az egy febris petechialis; ha pedig nincs és ilyenkor iszonyú fejfájással jár, úgy az Ungarische Hauptkrankheit. Ez a két faja a febris Ungaricanak együttvéve teszi a tábori betegséget (Lagersucht). A „Lagersucht“ név onnan ered, hogy a táborok képezik a melegágyát, a honnan azonban széthurczolják városokba, falukba. De ezen válfajok is egg bánfáimat képeznek a pestissel; az ide vagy oda módosító tényezők: az időjárás, a hőmérséklet, az évszakok és a terület. Ezért egyféle módon is kell őket gyógyítani.1 Most jön a „vesd el magad“ : a gyógyítás,2 mely az itt elmondott elméletek mögé elég rikító hátteret fest. S nehogy a könyvre vissza kelljen térnünk, lapozzuk végig most mindjárt! Ha a beteg őt mindjárt első panaszaihoz híjjá, úgy a > 2—18. * 19—42.
