Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS Gl A tüneteket illetőleg a többi rosszindulatú lázak összes symptomái mutatkozhatnak benne; legjellegzőbb tünetei közül a heves gyomorfájdalmak nem szoktak febris petechialisnál mutatkozni s ezért jellegzetesek a morbus hungaricusra. Kimagasló tünete a heves fejfájás; innen a betegség német synonymája: „Hauptwehe oder Ilauptkrankheit“, melynek okát némelyek férgeknek tudják be; így Sebének, míg Coyttar ellene szól. 0 maga nem meri végleg eldönteni a kérdést, mert bár emberek agyában még nem, de juhokéban már látott férgeket.1 A kiütéseket — mint már említettem — nem tartja kórjelzőknek. A betegség a legtöbb embert, kit megtámadott, megöli. Nem zárkózhatom el azon benyomás elől, hogy Sémiért — bár annyit elismer, hogy a bajnak egy tünete sincs, mely a régi időkben (apud antiquos) elő nem fordulhatott volna — mindenképen sui generis betegséget akart csinálni a morbus hun- garicusból. Csakhogy a saját érvei ellenmondásokba sodorják. Míg egyfelől megtámadja Jordanus és Ruland ama szavait, melyekben azok a „febris lenticularis “-nak a németeknek szokatlan magyarországi kiima, életmód stb. által súlyosbodott alakját, de lényegében a vele való teljes identitását hangsúlyozzák, addig másfelől maga hozza fel és pedig érv gyanánt, hogy a külföldre széthurczolt baj sok helyen szelídült: nem volt többé oly súlyos, mint a minő volt Magyarországban, melynek ezért mintegy saját territoriális betegségét képezte. De nem bizonyítják e saját szavai Jordanus és Ruland állításainak helyességét? A különbség köztök mindössze az, hogy utóbbi kettő a betegségnek súlyosabb voltát jelzi Magyarország határai közt, Sémiért pedig szelidiílését a határokon kívül. És nem a magyar levegő, a magyar hús, a magyar bor volt az eo ipso ártalmas, hanem ártalmára volt azoknak, kik azt meg nem szokták és azonfelül még túloztak is azok élvezetében. Aetiologicus tényezőkként Sémiért ugyanazokat ismeri el, mint 1 „Itaque cum hoc maliim primum innotesceret, in ea fuere non- nulli sententia, dolorem hunc ortum habere a vermibus quibusdam in cerebro natis.... Verum an in morbo Ungarico ex hac caussa dolor fiat, non facile dixerim.“ (549.)
