Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
52 GYÖRY TIBOR A betegség jelei1 közt egy sincs olyan, mely másutt elő nem fordulhatna s ezért őket összeségükben kell venni, hogy a kormeghatározásban megállapodásra lehessen jutni. Főtünet a lázas forróság, mely elannyira fokozódik, hogy végül a tapintó kéz sem állja. Nemsokára a lázzal együtt járó, tőle el nem választható tünetek állanak be: a gyötrő szomj, az összes nedveket beszárító hőség, a fejfájás, álmatlanság vagy a legmélyebb álom, a nyelv szárazsága és sötét színe, ájulások vagy eszméletlenség, az erők összeesése, reszketés, hasmenés vagy székrekedés, bélcsikarás és fájdalom. A betegek gyakran delirálnak, kiabálnak s még takarójukat sem tűrik magukon. Az erős szívdobogás — melylyel a szív a méreg kihajtására törekszik — szintén nem íitka kísérője e láznak Az ütérlökés gyors, egyenetlen, lágy, hullámos, néha kihagyó is és fonálszerű. De máskor általában egészen jó: telt és egyenlő, sőt természetes („plane naturális“). Azonban ha a többi tünet aggasztó, úgy a jó pulsusban sem lehet bízni. Legkedvezőtlenebb a megszámlálhatlan ütérlökés. A vizellet néha sötétsárga, máskor vörös, megfestett, sűrű és üledékes; de igen gyakran világos, híg, ami az ureterek eldugulására mutat; a sötétsárga vizelet az epe bőségét, a vörös pedig a forróság nagy fokát jelzi. Minéműségében azonban semmi körülmények közt ne bízzék meg az orvos, mert vajmi könnyen hiszékenységének és járatlanságának tanúságaként meghal a beteg. A szemek vörösek és forrók. A fülben hangcsalódások lépnek fel, a hallás nehezbül, sőt süketség áll be. A torkot a nyál és vér annyira ellepi és bedagasztja, hogy a beteg a legkisebb falatot sem képes lenyelni. A nyelv száraz, elaszott, repedezett, ízlelő képességét elvesztette. A betegek rendszerint rögtön a betegség kezdetén teljesen elvesztik erejüket s annyira letörnek, hogy nem is tudják, mi hol fáj. Az iszonyú fejfájás sokszor maga eltakarja a többi fájdalmat. Legtöbbje állandóan álmatlan; de némelyek oly mély álomba merülnek, hogy fel sem rázhatok, de rendszerint fel sem ébrednek belőle. i i 28—40.
