Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 53 Görcsök, fogcsikorgatás és reszketés, sokaknál a félelemérzet, a láz növekvésének a jelei. Holott a többi betegségeknél a könnyű széküriilés csak kedvező, addig itt a hasmenés, mely néha igen erős alakot is ölthet, gyakran végződött már halálosan. A bélsár sokszor tűrhetetlen bűz áraszt. A túlságos izzadás rossz jel; de legrosszabb a hideg verejtékezés, mely a fejen, az arczon, a torkon tör elő ; ha igen erős, úgy a halált, ha közepes, úgy a betegség elnyúló lefolyását jelzi. A betegeket a legnagyobbfokú ételundor lepi meg. Sem buzdításra, sem kérésre nem hajtanak, s ha mégis esznek, kihányják az ételt; de gyakran csak az étel emlegetése is leküzdhetlen undorral tölti el őket. Ennek oka az egész gyomrot ellepő és rohadásba átmenő nedvek feltorlódása, mely gyomorfájdalmakat is hoz létre, főleg a gyomor bejárata körül. A kiütések -- mint azt a legtöbb orvos elismeri: — a betegség kórjelző tünete; formájukra nézve vagy a lencséhez vagy a bolha csípéséhez hasonlóak („maculae, lentium formas aut pulicum morsus referentes“) s többnyire kezdetben, de néha később, törnek elő. Róluk a betegség „febris lenticularis“-nak is neveztetik. Legtöbb szokott a háton fellépni. Ezek a betegség tünetei; de az orvos legalább két-három fontosabb tünet együttes fellépése esetén mondhat csak véleményt ; a gyors diagnosist a beteg siratja. A kórlefolyást és a belőle megállapítható jóslatokat illetőleg1 Ruland, mint erős Galenista, minden tünetet a prognosis szempontjából is igyekszik értékesíteni, bár kijelenti, hogy minden heveny betegségben, a morbus hungaricusnál azonban a leginkább jellemző annak a teljes bizonytalansága. Röviden foglaljuk össze ezen észleleteit: Ha a betegség elején nem működik jól a kiválasztás, az rósz jel; az igen erős hasmenés azonban még rosszabb s rendesen halálos. Az izzadás, mert megkönnyítőleg hat, jó a betegség elején, de csak addig, a míg a beteg erejét nem fogyasztja s
